Azt hittem okos vagyok, és értelmes.Gyorsan vág az eszem,és több dologra tudok egyszerre koncentrálni.Bár nekünk háziasszonyoknak kell is.Mert főzünk,mosunk, közben figyelünk a gyerekre, és néha közben takarítunk is.
Aztán csodálkozunk, hogy este már olyan fáradtak vagyunk,hogy Tv-t sincs kedvünk nézni.
Azt tudtam, hogy más vagyok, mint a környezetemben élők.Többet gondolkozok,mélyebben élek meg dolgokat, és sok mindent másképpen látok, mint a nagy átlag. Azt hittem, már nem dőlök be a szép szavaknak, bár valahol még mindig naiv vagyok.A lelkem mélyén egy érzékeny nő, aki vágyik a törődésre,a gyengédségre és a szép szavakra.Megkaptam, arc nélkül.Bár azt nem tudom, hogy akkor velem egy időben még hányan.
"Te vagy az első a lelkemben, Te vagy a lelki társam"-mondta nekem anno valaki.És én kis naiv, elhittem.
Milyen jó volt azt hinni, létezik valaki, akinek beköltöztem a szívébe,és ott csakis nekem van helyem. Hogy hihettem ilyet!
Feleség, szerető, virtuál szerelmek különböző közösségi oldalakon, és persze én. Első? Jó ha 10-ként beállhattam a sorba- jöttem rá utólag. Megnyíltam. Meséltem a magánéletemről, az érzéseimről, a gondolataimról, a lelkemről.
Azt hittem, ezt jelenti egy lelki társ.Nem vár semmit a másiktól.
Feltétel nélkül elfogadja, befogadja a másik empirikus létezését.
Na,persze! Így utólag csak nevetek magamon.Hogy hihettem ilyet?
Férfi. Férfi, aki vadászik, örökkön-örökké. De miért? Újabb és újabb szexuális érzelmekért? Általa űzött vágyak beteljesüléséért?
Utána meg csodálkozik, hogy szenved, és belülről üres marad?
Érdekes, már hány éve ismétlődnek ezek a dolgok az életében, és nem tud tanulni belőle! Talán ebben a földi létben ez az életútja.Élete végéig/amíg tud férfi lenni/ ezt fogja eljátszani mindenkinek?
Az érdekes, hogy mindig bedől neki valaki, ahogy én is bedőltem.
Nem haragszok rá, csak bosszankodom magamon. Hogy lehettem ekkora marha? Mennyi mindent elhittem.
Létezik egyáltalán olyan férfi, aki nem vadászik, nem szexuális kielégülést keres, hanem csak szép szavakat, gondolatokat, egy kis törődést?
Nem tudom. Már kezdem azt hinni, hogy nem létezik!
Mert előbb-utóbb mindegyik odalyukad ki, csak van aki 4-5nap, és van aki 1-2hónap után.
Lelki társ.Én azt hiszem, azért valahol létezik.Léteznie kell! Lelkünk másik felének! Lehet, nem ugyanebben az országban, lehet a világ másik végén, de kell lennie egyetlen olyan embernek, aki lelkünk másik darabja, és akivel olykor egyszerre dobban a szívünk.
Besétáltam a hálózat csapdájába. Be. Többet nem teszem. Nem fogok hinni hamis szavaknak, hamis ígéreteknek.
Talán azért történt meg velem, hogy tanuljak belőle. Megtettem. Tanultam belőle.
Ahogyan kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba, kétszer nem fogom elkövetni ugyanazt a hibát!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése