Egy pillanat /részlet/

-Mire gondol?- faggatta a férfi.

-Hogy olyan abszúrd ez az egész helyzet.

Sétálok egy ismeretlen férfivel, akiről szinte semmit nem tudok. És mégis olyan jól érzem magam, hogy mennem kellene, de nem tudok. Nyújtanám a perceket, a pillanatot, hogy tovább tartson.

-Nagyon szépen megfogalmazta- bólintott elismerően a férfi. Én is ezt érzem.

-Meg sem kérdeztem ,Ön nős?

-Ööö,,,igen. De a feleségem, és a gyermekeim nincsenek most itt velem. Houstonban maradtak. Ha túl leszek a vizsgán, hazautazom.

-Értem- felelte szárazon a lány.

-Mintha egy kicsit csalódott lenne- szögezte le a férfi.

Megan meglepődött. Dehát mit várt? Ő foglalt, akkor a pasi miért lenne szingli? Túl jó pasi ahhoz, hogy egyedül legyen!

-Most megvet -nézett rá Paul.

-Nem, dehogy! Miért tenném?

-Azért mert nős vagyok, és itt flörtölök Önnel.

-Én ezt nem nevezném flörtnek. Táncoltunk, beszélgettünk, Ön elkísért egy darabon. Ennyi.

-Hm..csak ennyi?- nézett rá a férfi.

-Nem tudom, hogy valójában mennyi. Valami megfogott Önben! Nem szoktam ismeretlen férfiakkal táncolni és sétálgatni. Megfontolt nő vagyok!

-Elhiszem, Megan. De ez ami most kettőnk között van, ez valami más. Olyan nekem, mint amikor valaki kinéz a vonat ablakán. Látja milyen szép a táj, ott suhan el előtte, de nem érintheti, mégis valahogy benne marad. Ön olyan nekem, mint a suhanó táj. Belémvésődik, de nem érinthetem, nem érem  el.

A lány elkomolyodott. Itt a bárban találja meg a férfit, aki kifejezi a gondolatait? Beszélnie sem kell és a férfi tudja , mire gondol. Mint a mesében! Ilyen nincs!

Szerette Benjamint, az élettársát. Jól megvoltak, nem veszekedtek, de szenvedélyes szeretkezések sem jellemezték a kapcsolatukat. Valahogy a lelkük nem volt összhangban, de eddig ez nem is volt fontos. Vagy csak ő hitte azt, hogy ez nem fontos.

-Nos , kedves Paul, örülök, hogy megismertem. Bevallom kellemes társaság volt, de innen taxival megyek tovább. Köszönöm az estét -nyújtott kezet Megan a férfinek.

-Sajnálom Megan, nekem is mennem kell! Öszinte leszek, azt sajnálom, hogy nem ismerhettem Önt korábban. Láthatom még?

Látni akar- viszhangzott a kiejtett mondat a lány fülében. Most azt kellene mondjam, hogy nem láthat. De én is látni akarom! Annyira jó volt a társaságában!

-Meddig lesz San Antonióban?

-Még két hét- felelte a férfi.

-Két hét és örökre eltűnik az életemből. Csak egy pillanat volt, egy röpke villanás, hogy ilyen is létezik.

-Megan, minden rajtunk áll. Ha akarunk valamit, mindent el lehet érni.

-Ez igaz. De vannak korlátok, amelyeket nem lehet, vagy nagyon nehéz leküzdeni. Fáradt vagyok, ne haragudjon.

Vár rám a taxi.

-Jó éjt, Megan!

-Ja, igen- fordult vissza a lány a taxi ajtajából, csütörtökön este ugyanitt leszek, a bárban.

Szép álmokat! A taxi elnyelte a lányt, gyorsan elillant az utak sűrűjében.

Paul hazasétált. Végig a lányon járt az esze. Nem tudta kiverni a fejéből, vonzotta. Miután belépett a lakásába, öntött magának egy pohár kólát. Elővette a tételeket, legalább egy- kettőt még át kellene néznie. Nem fogott az agya. Gondolatai állandóan elkalandoztak, Meganon jártak. Mit is akarok tőle? Nekem családom van, feleségem, gyermekeim. Mégis olyan jó volt vele! A nő értelmes -ez már lejött róla, de valamiért, higgadt, kimért ugyanakkor igéző. Akarattal elterelte a gondolatait Meganról és a tanulásra koncentrált. Valamikor ráborult a könyveire és ott aludt el. Hajnalban arra ébredt, hogy elzsibbadt a nyaka, és csak nézte hol van. Befeküdt az ágyába, és folytatta az alvást.

Megan hazament. Csak az üres lakás fogadta. Beni dolgozott. Jól érezte magát. Milyen aranyos ez a Paul. Na, jó,kiverem a fejemből, felfogom egy röpke találkozásnak, ami véget ért. Nem szabad találkoznom vele, kapcsolatban élek! Belépett a zuhany alá. Jólesett fáradt testének a melegvíz. Ekkor elébevillant a tánc.

Ahogyan Paul átölelte. Teste bizseregni kezdett.

Hm..érdekes. Ilyet nem érzett egyetlen férfi iránt sem. Az tény, hogy Paul valamit felbolygatott benne , valamilyen érzést amely benne lakozik, csak eddig nem került felszínre.

Beni mire hazaért, Megan már nem volt otthon. Sokszor így váltották egymást. De jó volt ez így! Keresett magának valami ennivalót a hűtőben. A szokásos üzenőfalon Megan üzenete várta. 17h-kor érkezem, aludj jól. Szeretlek.

Elmosolyodott. Ő is szerette a lányt. Ez az öt év szinte veszekedésmentesen telt el. Büszke volt Meganra. Okos, szép és hűséges. Nem is találhatott volna jobbat magának.

Megreggelizett, majd irány az ágy.

Megan a munkahelyén nem nagyon gondolt Paulra. Nem volt ideje rá. Telefonok, levelek,délután az üzleti tárgyaláson is jegyzetelni kell. Ki sem látszott a munkából. Jól és pontosan végezte a munkáját. Főnöke kedvelte a lányt, kitartásáért, megbízhatóságáért. Tiszteletben tartotta a lány családi állapotát.

Megan nagyon fáradt volt. Jól,de keveset aludt. Megyek, iszok egy kávét- gondolta.

Bekopogott főnökéhez.

-Szia Martin. Kérsz egy kávét?

-Hoznál nekem?- nézett rá főnöke a számítógép monitorja mögül.

-Persze, szívesen. Muszáj innom egy jó erőset, mert fáradt vagyok.

-Csak nincs valami baj?- nézte vizslatva főnöke.

-Nincs semmi, csak rengeteg a munka.

-Az itt mindig van.

-Megyek, mindjárt hozom. Cukor, tejszín?

-Igen. Ahogy Te iszod, jó lesz úgy. Most nem variálok.

Megan az automatához ment. Két tejszínes kávét vett ki a gépből. Bevitte főnökének.

-Köszönöm, ülj le, kérlek, amíg megisszuk.

Beszélni szeretnék veled!

Megan helyet foglalt szemben főnökével. Lassan kortyolgatta kávéját, és várta, hogy főnöke megszólaljon.

-Laura lebetegedett, és a jövő héten lesz a  bemutató.

-Tudom. Annyi munka van vele, hogy csak kapkodjuk a  fejünket.

-A célunk az Megan, hogy minden rendben legyen, és minél többen eljöjjenek. Ezért arra gondoltam, Te szerveznéd meg Laura helyett.

-Én? Dehát én nem csináltam még ilyet!- képedt el a lány.

-Végülis telefonon sokmindent elintézel, szerintem ezt is meg fogod csinálni. Persze, plussz jövedelemért. Megant annyira nem érdekelte a pénz. Benjaminnal kerestek annyit, hogy kényelmesen megéltek belőle. Inkább a munka jelentett neki kihívást. Olyan munka, amilyet még nem csinált.

-Rendben, megpróbálom.

-Helyes. A lányok segítségedre lesznek.

-Megan- szólt utána  a főnöke.

-Igen?

-Köszönöm.

Megan rámosolygott a férfire.

Mennyi báj van ebben a lányban!

Megan visszament az irodájába. Folytatta a munkáját. Olyan gyorsan elrepült az idő, hogy ebédelni is elfelejtett. Bevásárolt a vacsorához, majd sietett haza Benjaminhoz.

-Sziaaa- kiabált be az ajtón.

-Végre- jött elébe a férfi. Úgy hiányoztál!

-Te is nekem- és átölelte a férfit.

Beni kivette a kezéből a táskákat, és bevitte a konyhába. Megan levetkőzött majd leült egy tíz percre.

-Fáradt vagyok, de mindjárt készítek vacsorát Nehéz napom volt.

Mit ennél? -fordult Beni felé.

-Nekem mindegy, Drágám.

-Jól van, akkor összeütök valamit, csak szusszanok egy kicsit.

-Milyen napod volt?- kérdezte Beni, lágy csókot lehelve Megan szájára.

-Strapás. Nem is ebédeltem.

Képzeld el Martin megkért, szervezzem én a bemutatót, mert Laura lebetegedett . Persze plusz pénzért.

-Nagyon örülök!- csattant fel a férfi . Akkor  még ennyit sem látlak.

- Ne légy durcás! Tudod, hogy szeretem a munkámat.

Beni ölébe ültette a szeretett nőt, és puhán csókolgatni kezdte a nő nyakát. Majd haladt lefelé végtelen gyengédséggel.

-Hajajj- sóhajtott fel a lány. Olyan fáradt vagyok! Készítek vacsorát, utána a tied leszek, ígérem.

-Segítsek?- szólt utána  a férfi.

De Megan már nem  hallotta . Neki  kezdett  a vacsora elkészítésének. Beni valami filmet nézett.

Egész nap nem jutott eszébe Paul. Úgy tűnt elfelejtette a rövid találkát. De amint a hot dog-ot készítette, elébe villant a férfi képe. A kidugott nyelve- az nagyon tetszett neki a férfiben. Vajon hogy van? Bizonyára tanul!

Paul is a lányra gondolt. Délután beszélt a feleségével, Valeryvel. Otthon minden rendben van, a gyerekek jól vannak, szurkolnak neki. És persze várják haza.

Csak lennék már túl ezen a vizsgán! Olyan feszült volt miatta. Nagyon jó volt a tegnap este. Kellemesen ellazult, és nem volt lelkiismeretfurdalása, hiszen nem csinált semmi rosszat. Vajon mit csinál most Megan? Biztosan elvan a barátjával. Erre a szóra a gyomra, mintha görcsbe rándult volna.

A szeme..teljesen előtte volt a lány, mély perzselő  pillantása. Jó lenne újralátni! Talán megengedné, hogy megcsókoljam.

Talán. Ha ő is ugyanazt érzi, amit én.

A vacsora elkészült. Beni és Megan csendben elfogyasztották. Utána Megan elmosogatott, pakolgatott a konyhában.

-Maggie, ha túl leszel a bemutatón, hétvégén elmegyünk egy- két  napra  valamerre?

-Mire gondolsz?- csillant fel a lány fáradt szeme.

-Még nem tudom, de ránk férne a pihenés! Olyan keveset vagyunk együtt mostanában! Gyere ide!

Megan a férfi ölébe ült. Beni a haját simogatta, majd lecsapott a lány puha ajkára. Közben a blúzát gombolgatta. A karjaiba kapta és bevitte a hálószobába. Gyengéden szeretkeztek.

-Szeretlek Megan-  szólalt meg a férfi, és millió apró csókkal hintette a nő arcát.

-Én is Beni. Aludjunk!

                 

                                       A bemutató

Megan belevetette magát a bemutató szervezésébe. Először a modelleket kell kiválasztani, leszerződtetni. Meg kell kérdeznem Martint, ő akar -e valakit az ismerősei közül. Halkan kopogott főnöke ajtaján.

-Tessék- szólt ki keményen Martin.

-Szia! Jöttem egyeztetni.

-Gyere csak, foglalj helyet!

-Annyit szeretnék kérdezni, megvan-e már a modellek listája?

-Nincs- felelte Martin. Rád bízom.

-Addig rendben, de nincs egyetlen lány sem, akihez ragaszkodsz?

-Aki emelné az est fénypontját?

-De! Legyen Cynthia Calliver.

-A spanyol félvér?

-Rendben van. Ő tökéletes szépség. A ruhákat meg segítek kiválasztani, ha gondolod.

-Ha nem boldogulok, majd kereslek! Most mentem, viszlát!

Megan folytatta a szervezést. Még nem szervezett divatbemutatót. Elég összetett feladat. És nem hibázhat. Egyetlen láncszemet, mozzanatot sem hagyhat ki, mert szétcsúszik az egész -ez kihívás lesz neki.

Paul bekapott valamit, majd lement a közeli kávézóba. Csak egy forró kávét akart inni. Meg tudta volna főzni magának, de kellett a mozgás, a séta. Tanulás, evés, alvás— ennyiből állt a napja. És bizony kezdett ellustulni. Még  egy jó hét, és túl lesz a vizsgán. Volt még tanulnivalója bőven. Hiányzott a családja, a gyerekei és persze Valery, a felesége. Megszokta  a nyüzsgést, a zajt maga körül. Persze, hogy nyugodtan tudjon felkészülni, ahhoz ez a csend kellett. A csendről Megan jutott eszébe. A szeme…a lénye. Vajon eljön újra csütörtökön?

A hét gyorsan elrepült. Újra itt volt a csütörtök. Megan elvileg 16h-kor végzett volna, de bent kellett maradnia, hogy megnézze a felvázolt kollekciót. Lucy már várja az „Eszkimók”-ban.

-Hello Lucy. Kicsit kések, mert bent kell maradjak. El ne menj- hívta fel barátnőjét a mobilján.

-Jól van Maggie, mennyit késel?

-Jó fél órát, de megyek! Pussz.

Gyorsan befejezte a munkáját, taxiba vágta magát és az „Eszkimókhoz” hajtatott. Bent a szokásos vendégek voltak. Ma nem volt előadóest, így nem volt a bár túlzsúfolva. Lucy a bárpultnál várta. Valamilyen italt kortyolgatott.

-Szia, megjöttem.

-Végre! Mit iszol?

-Egy Mojitót.

Kikérték az italt.

-Mesélj Maggie, mi újság veled?

-Jól vagyok, sok a munka. Képzeld el, nekem kell megszerveznem a divatbemutatót Laura helyett.

-Az szép! Izgalmas- nézett rá elismerően barátnője.

-Igen, csak nagyon összetett feladat.

-Megcsinálod Maggie, Te mindent megcsinálsz, amit elvállalsz!

-Próbálkozom- dobolt ujjaival Megan a bárpulton.

-Apropó, mi van a lovagoddal?

-Benivel?

-Nem ,nem.A múltkorival.

-Paul. Nem tudom. Azóta nem láttam.

-Történt valami köztetek?- faggatta tovább Lucy.

-Semmi. Elkísért egy darabon, beszélgettünk, és kilépett az életemből.

-Helyes- bólintott rá barátnője. Nem szoktál Te ismeretlen férfiakkal foglalkozni.