A párbaj

-És mivel küzdünk meg, karddal vagy pisztollyal?-kérdezte meglepődve a fogoly. Erre nem számított.
-Karddal, azt imádom-közölte Mary foghegyről.
-Én nem tudok kardozni, nem vagyok kalóz!
-Arról én nem tehetek! Miért tévedt az utamba? Vigyétek a cellájába!
A matrózok elvezették a fehér ruhás nőt. Nem mertek szemtelenkedni vele, mert tartottak a kapitányuk haragjától. Különben is Mary Jeanne jó kapitány volt. Igazságosan osztotta el mindig a zsákmányolt kincseket, akin tudott segített, előleget adott nekik..stb.és persze, munkaidőn kivűl ihattak rumot bőven. Szerették és tisztelték. Sőt! Óvták!
Mary elgondolkozott. A nő nem tud kardozni. Eleve előnnyel indulok vele szemben. Könnyen legyőzöm. Ő jobban szeretett egyenlő eséllyel indulni. de mi van, ha a nő hazudik? Jól kardozik, csak így akarja elkerülni a párbajt?
Kalóz vagyok, párbajozni fogunk!- döntötte el Mary. Nincs érzelgősség!
Ahogy így töprengett magában, felnézett az égre. Megkereste a legfényesebben ragyogó csillagot, Marc csillagát.Lehunyta a szemét, és érezte Marc jelenlétét.
Mintha ezt mondta volna: Veled vagyok Sedé, nem hagytalak el.Mindenhova követlek, és örökké szeretni foglak.- Marc,vigyél magaddal! Kérlek szépen! Nélküled meghaltam, csak lézengek, boldogtalan vagyok!
"Nem Sedé, még nem jött el az az idő! Még célod van itt az evilági életben. De ha eljön, magammal viszlek,és soha többet nem választódik el az utunk. Egyesülni fogunk! Ne sírj Sedé, szeretlek!"
Mary kinyitotta a szemét. Már nem látta a legfényesebben ragyogó csillagot. letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából és bevonult a kabinjába.
Miért, miért, miért?-és pici öklével verte a párnáját.
Ez igazságtalanság! Megtaláltam a lelki társamat, az egyetlen embert, akit elfogadtam lelkileg és testileg is. Az egyetlen embert, akit szerettem, és még szeretek mindig. Uram, miért vetted el tőlem?
Mary- szólt valaki belülről hozzá: ahhoz, hogy fejlődj, hogy tovább tudj haladni a számodra kijelölt úton, meg kell tanulnod elviselni, feldolgozni a fájdalmat. Majd egyszer megértesz mindent, de még nem most!
Mary elaludt.
Reggel nyúzottan ébredt. Eszébe jutott a párbaj. Na, akkor ideje, hogy gyakoroljak.-Thomas- kereste meg az első tisztjét, jöjjön velem, edzzünk egy kicsit. Itt a kard, vegye el!
Thomas kérdőn nézett rá.
-Mindjárt párbajozom a fogollyal, a nővel. Girly kisasszonnyal, vagy asszony, mit tudom én!
Thomas elmosolyodott. Tudta, Mary nagyon jól forgatja a kardot. Kevés ember akad, aki legyőzné. Edzettek. Thomasnak nagyon kellett összpontosítania, hogy méltó ellenfele legyen Marynek. Persze, a végén a kapitány győzött.
-Köszönöm Thomas, ez jólesett. Egész ügyes volt.
-Kapitány, örültem- és visszament a kormányhoz. Mary lement a konyhába. csak csipegetett egy-két falatot. Mit is mondott a nő? Ja, Ethel üdvözli. Elmosolyodott.Felötlött benne a férfi vigyorgó képe. Amikor utoljára Waiti szigetén találkoztak,a férfi elhalmozta mindennel: gyümölcskoktélokkal, kávéval, ékszerekkel, gyémántokkal. méghogy szeret! Ha-ha! Csak a nő azt hitte, ha nyalizik, elengedem.
Elengedem, de először párbajozunk.Utána csónakba teszem, és mehet. esetleg magával viheti egyik matrózukat a börtönből. Lerí róla, hogy szerelmes Ethelbe! Hagy menjen! Nekem nem kell töb férfi. Csak Marc...mivel ő meghalt, így számomra már nem léteznek a férfiak.
Meghalt? Nem! Nem! Marc bennem él! A részem! Itt lakik bennem, ketten vagyunk egy testben! Benne van minden sejtemben, minden gondolatomban...
De úgy hiányzik a csókja, az ölelése...
Mary- figyelmeztette ismét a hang, vonatkoztass el a testtől. Marc-ra ne férfiként gondolj, tudod nagyon jól, hogy az ember jóval többa testnél, és fizikális vonzalmaknál!
-Igen, de mégis hiányzik...Na jó, megyek párbajozni.
-Kéretem a foglyot. A nőt!- szólt matrózainak Mary.