Látomás

A matrózok felvezették a foglyot a fedélzetre.Mary már várta. Megvárta, hogy levegyék a nőről a bilincset, majd két kardot nyújtott felé.
-Válasszon!
Angelina megnyomkodta a csuklóját, amely a bilincs szorításától kissé elgémberedett.
-Mindegy. Nem tudok kardozni.
-Ön a vendég, válasszon!- szólt erélyesen Mary. Nem fogok itt vele bájologni. Amúgy sem bírom a nőket.
A nő félénken elvette az egyik kardot. Egyet- kettőt suhintott a levegőbe, de olyan ügyetlenül fogta, hogy a kard kiesett a kezéből.
A nő vagy túl jó színész, vagy egyáltalán nem tud kardozni.
Majd mindjárt elválik. Mary várt. Közben a nőt nézte. Próbált belélátni. Olyan átlagosnak tűnt ellenfele. Nőként sem szép nem volt, sem kihívó, de még nőies sem.
Vajon Ethel-nek tetszik ez a jelentéktelen nőszemély?- futott át Mary agyán. Mit érdekel engem, hogy ki tetszik Ethelnek! A szigeten kedbes volt velem, udvarias, előzékeny. Megígérte, máskor is szívesen fogad, ha arra járunk.Ennyi és semmi több! A nő felvette a kardot. és várta, hogy Mary támadjon. Mary szeme résnyire szűkűlt és a pisztolylövés után támadásba lendült.
Angelina védte magát, próbálta védeni, de Mary gyakorlott kardforgató volt, és az első összecsapásnál néhány perc után a penge Angelina nyakánál landolt.
-Győztem, de nem ölöm meg, nem ártott nekem. Elengedem.
Hozzatok fel egy matrózt az Angyalhajóról! Öt napra való élelmet és italt kap, és egy csónakot- fordult a nő felé.Ha kijutnak a partra, szerencséjük lesz, ha nem, az lesz Isten akarata. Jó utat!-és leeresztették a nőt a csónakba a választott matrózzal együtt.
-És üdvözlöm Ethelt-kiabált utánuk Mary.
Végre megszabadultam tőle! Bevallom, valamiért zavart a jelenléte, mintha kutatna utánam,kémkedne- és Mary hátat fordított a távolodó csónaknak. Innentől már nem érdekelte a nő sorsa. Megszűnt számára létezni. Thomas lépett mellé.
-Kapitány, milyen könnyen legyőzte a nőt!
-Mert nem tudott vívni. Valami mást akart, talán kémkedni utánam, vagy információkat begyűjteni.De nem tudott meg semmit.
Folytassa mindenki a munkáját! Thomas, merre tartunk?
-Nem sokára elérjük a Cooper nevű szigetet.Ott veszünk fel élelmet?
-Igen. Néhány napot a szigeten töltünk.Mary határozott léptekkel lement a kabinjába. Hanyatt dobta magát a kényelmes francia ágyon.Lehunyta a szemét, és csak élvezte a hajó ringatózását. Ez volt az otthona, a társa, a mindene...a Red Rainbow. A hajó hozzánőtt. Hogy hazahozta őt a viharból! Amikor Marc...odaveszett.
Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot! Csak azt nem értem, én miért éltem túl? Élnem kell még, de miért? Milyen célom, feladatom van még itt? Kopogás zavarta meg az ábrándozásban.
-Tessék- szólt ki Mary. Thomas volt.
-Kapitány, hajó a láthatáron!
-Felénk tart?
-Igen. Kb.két mérföldnyire van, elég gyorsan halad.
-Milyen hajó?
-Elég nagynak tűnik,de pontosan nem látni, hogy szemmélyszállító vagy kalózhajó-e.
-Rögtön megyek, megnézem.
Mary megigazította a ruháját és felment a fedélzetre. A hajó tényleg gyorsan haladt.A nevét még nem tudták leolvasni. De mintha fehér zászlót tűztek volna ki.Hm..érdekes, békével közelednek.Mary azért nem dőlt be ilyennek. Volt már rá példa, hogy fehér zászló kitűzve, utána meg kalóz zászló, és támadás.
-Mindenesetre legyünk óvatosak- közölte az első tiszttel. Lehet, hogy csapda.
-Mi nem támadunk?
-Még nem- közölte Mary. Tegnap zsákmányoltunk eleget. Mindig nem támadhatunk! Vártak.Ahogy a hajó közeledett, el tudták olvasni a nevét: Blue Eyes...Kék Szemek...
Szemek! Milyen érdekes- ötlött Mary agyába, a mi zászlónkon is szem van fent.Gyönyörű, mélybarna szem. Amit Big Gamer a parti őrségtől ki akart moderálni.
Ha-ha!- nevetett fel Mary, azóta eltűnt a kis mitugrász!
A közeledő hajóról lebocsátott csónak elérte a Rad Rainbowt. Két férfi ült benne.Leengedték nekik a kötéllétrát.
Mary várakozóan fogadta őket.
-Üdvözlöm Uraim! Remélem, ez nem valami csapda. Mary jeanne vagyok, a hajó kapitánya.