Igazi nyár

Végre! Végre beköszöntött, itt van, amit annyira vártam! Imádom a nyarat.A meleget, a fényt, a nyüzsgést. A virágokat. Színek: zöld, kék, citromsárga, piros, fehér.Annyira szép!
Erre vártam már vagy nyolc hónapja.Szinte sóvárogtam utána. Kívántam, akartam! És végre eljött. Ahogy én szeretem. Száraz, forró, meleg nyár.Igaz, nem 40fokos hőségre vágytam, de ez is jobb, mint a nappali 12fok. Tikkasztó, száraz meleg. Szeretem, bár 10h-után nem nagyon lehet kint tartózkodni az UV sugárzás miatt. Át kell rendeznem a napirendem. Vagy hajnalban kell dolgoznom, vagy este.
Nappal ott vannak a benti munkák: főzés, mosás, takarítás...stb.
Sőt! Ilyenkor lehet írni, délután aludni. Csak az a baj, hogy nincs kedvem. Nem nagyon vesz be semmi. Főzni? Étvágyunk sincs szinte, csak iszunk, iszunk. És írni sincs kedvem.Éjjel rosszul alszunk a meleg miatt. De nem baj! Így ahogy van szeretem az egészet.!
Az utcák kihaltak. A boltokban is alig lézeng valaki. Mindenki behúzódik a meleg elől. Mi van a tömb lakókkal? Mondjuk aki az 5-6-on lakik.Télen kicsit irigyeltem őket, mert jóval kevesebb volt a fűtésszámlájuk.De nyáron vajon hogy bírják a hőséget? Víz mellett, vízben sokkal könnyebb lenne. De egyre kevesebb ember jut el nyaralni. Nyaralni? Mikor az emberek lassan lerakják az autójukat, mert nem bírják a benzint megfizetni. Vagy ha nem, akkor a bank veszi el, mert a hitelt sem tudják fizetni. Nincsenek munkahelyek, csak újabb és újabb adók.Miből fizessük, ha már lassan a rezsiköltségeket sem győzzük?
De most félre teszem ezeket a gondokat, elég télen rágódni ezen. Olyan szép a nyár, és annyira vártam!
Nem fogom hagyni, hogy romboló gondolatok elvegyék a kedvemet a nyár élvezésétől.Akárhogy is , de élvezni fogom a nyarat! A még hátralévő két hónapot!
A sulinak vége lett.Tanévzáró, és a gyermekeim két hónapig szabadok.Nem kell korán kelni, tanulni-na, azt eddig sem nagyon tették, lehet pihenni, a haverokkal lógni egy kicsit.
Keveset vagyok számítógép közelben.A barátaim is csak belesnek egy-egy levél erejéig.
Kapcsolataim, virtuál haverságok szűntek meg. Nem hinném, hogy az én hibámból. De jól van ez így-elfogadom.
Minden nap hordoz magában valami újat, valami szépet, és előre nem lehet tudni, hogy mit hoz a változás.Mosolyt vagy könnyeket pezsgést vagy egyhangúságot, de mindenképpen valami mást..
"Aki elmegy ugye hazatér"- énekli a Fiesta..nem minden esetben.
A gyermekek igen, a barátok, megszűnt kapcsolatok már nem, és aki meghalt ő sem hozzánk tér haza.
Soha semmi nem lesz úgy, mint a legelején! Talán ezért nincs nálam második esély.Aki elmegy, engedem, hagy menjen: hiszen minden ember szabadnak születik, és szabadon dönt a tetteiről.
Lettek új ismerőseim, talán barátaim. Naponta, két naponta írunk egymásnak,beszámolunk a mindennapjainkról, törődünk egymással amennyire ez itt lehetséges.
Hiszem, hogy minden okkal történik. valami oka volt, hogy akik voltak eltűntek, akik jöttek, MOST itt vannak és csak a MOST számít.
MOST jó, MOST élvezem:-))))