Akkor magyarul..

A napok gyorsan teltek. Sőt, a hónapok is.Ez a nyár nem olyan volt,mint a többi.
Valahogy hidegebb,esősebb,hűvösebb. Bea kedve is olyan egyhangú volt. Olyan semmilyen.
Még mindig nem volt senki az életében. Barátok,barátnők, de komoly férfi nem. Jó volt ez így.
Szabad volt,bár néha hiányzott mellőle egy erős férfikar. Hiányzott,hogy átölelje,hogy érezze a férfitest melegét. Monoton végezte a munkáját.
Néha egy-egy munkahelyi buli,vagy születésnapok ünneplése szakította meg a hétköznapok egyhangúságát.Esetleg néha elmentek a barátnőjével moziba. Ennyiből telt a szórakozása.
Szerette a nyarat. A meleget,a pihenést, a nyaralásokat. Az idén is el kellene menni valamerre.
Jó lenne,egy kis lazulás.
Bill még mindig jelen volt a virtuál életében, bár egyre kevesebbet írtak egymásnak. Volt olyan nap, hogy csak egyetlen levelet váltottak.
A férfi közölte vele,hogy kevesebbet lesz a gépnél, mert még egy munkát elvállalt.
Hajj-sóhajtott fel Bea,ott is olyan nehéz a helyzet? Mindenhol a világban? Nem akart a gondokra,a nehézségekre koncentrálni. Olyan fiatal még, és az élet szép!
Persze,élni tudni kell!
Talán hiányzott neki Bill. Talán hiányzott neki,hogy többet beszéljenek. De elfogadta a helyzetet.
Csak így ő is kevesebbet gondolt a férfire. Még mindig benne élt, de már nem annyira, mint az elején, amikor olyan sokat beszélgettek.
Tényleg igaz ez a mondás-gondolkozott el mélyebben:
"A gondolataim által élsz. Általuk létezel számomra. Ha kevesebbet gondolsz rám, akkor én is kevesebbet gondolok Rád. Ez a gondolatok kölcsönhatása.
Már nem volt biztos benne, hogy látni akarja az életben a férfit.
Belenyugodott a sorsába.
Valamiért akkor Bill belépett az életébe, útjuk keresztezte egymást.
De lehet, itt közös útjuk véget ért...
Utat engedve másmilyen kapcsolódásoknak.