Dráma...színjáték..ez a virtuális oldal maga a színház. A doggerek a szereplők, és amikor lépünk innen, töröljük magunkat , akkor gördül le a függöny, számunkra..és jön..The End...de azok számára is akik ezt kívánták..ezekkel a kívánásokkal óvatosan..mert ugye amit másnak kívánunk(rosszat) az visszaszáll ránk...
Akkor nézzük..
Szereplők:
Álmodozó(nő)
Mester(férfi)
Ősanya(nő)
Lucifer(pasi)
Első szín...
Álmodozó bájos, szelíd lelkű nő volt. Ahogyan a neve is mutatja. Csak élte az élet mindennapjait, amelyek hol szépek, hol bizony fájdalmasak voltak. De küzdött..állandóan..a fennmaradásért..az elveiért..a családjáért...és eközben megalakította a saját kis belső álomvilágát. Ebből a világból kizárt minden rosszat, minden fájdalmat...és ide elszökött csendes nyugodt óráiban...itt szárnyalt érzékeny lelke..szabadon..és könnyek nélkül..eleinte...azt hitte, a lélek soha nem érez fájdalmat, csak szeretetet, boldogságot, pillekönnyű varázs- érzéseket...de később rájött- Tévedett! Nehéz nap állt ma is mögötte..este fáradtan, szemeit lehunyva lépett be az álomvilág kapuján. Ahogy sétált a rózsákkal szegélyezett úton, minden gondolatától megszabadulva, könnyedén lebegve, amikor valaki hirtelen elébe állt.
Álmodozó meglepődött, de nem félt. Vajon, hogy került Ő be az álmomba.
Egy férfi volt. Magas..jó képűnek mondható..sötét hajjal, és zöld szemekkel ellátva.
-Ön elállta az utamat!- szólalt meg halkan, de céltudatosan Álmodozó.
-Igen, direkt ezt akartam- és a férfi elmosolyodott.
Milyen szép a mosolya!- ámult el egy pillanatra Álmodozó. De gyorsan észhez tért, és megpróbálta a férfit eltaszítani az útról, de a férfi karjaiban találta magát.
Hm...lepődött meg a nő, már itt sem vagyok egyedül- és abban a pillanatban lekonyult a szája.
A férfi nem engedte el, továbbra is a karjaiban tartotta.
Nem beszélt...csak a nőt nézte.
-Megtaláltalak! Megvagy! A lelkem vezetett Hozzád!
-Tényleg? És miért is?- nézett rá hatalmas szemekkel Álmodozó.
-----------------------------------------
Második szín...
Ősanyáról már írtam tegnap. Tudjátok, Ő az aki kék- fehér pettyes otthonkában és klumpában megy mindig elszántan rendet tenni. Mert..azt hiszi neki mindent lehet..Ő, csak Ő tud egyedül mindent a világon, Ő a legszebb...a legrafináltab...mert Ő, egy nagy EGO..de vigyázni kell vele mert szeret nagyon kavarni, keverni..bosszút forralni, szétmarni....itt a képe, hogy be tudjátok azonosítani...
Kavarás: mindennel szeret, nyelvvel, kézzel, beszéddel, gondolom fakanállal, és változatos szófordulatokkal, meg gondolom fenékkel is.DD
Lucifer
Őt (még) nem (nagyon) ismeritek..de olvasni gondolom mindenki olvasott az ördögről. Hm,,,Lucifer szereti Ősanyát, a szövetségese..És Ő is ravasz, mert álruhában próbál érvényesülni..behálóz embereket, utána testet (italt) cserél...és néha bizony másnapos lesz. De a lényeg, hogy néha vége lesz..egy időre, mert eltűnik a semmiben.
-Értsd már meg, hogy szeretlek!- zaklatta ismét letérdelve Ősanyát.
Ősanya elmosolyodott, mert azért ritkán, de tudott mosolyogni.
-Tudom, érezlek..
-Akkor, akkor kapok egy esélyt?
-Mindig esélyt kapsz..mindig vigyázok Rád...rossz fiú vagy, de én szeretlek.
-De nekem nem az a szeretet kell! A testedet is akarom!
-Nem! Még nem! Másé a szívem.
Lucifer fájdalmasan nézett rá.
-Tudom, megértettem. És a nőnek levetette , gonosz, ördögi mivoltát. Tiszteletben tartom az érzéseidet, és mindig itt vagyok, ha kellek. Szeretlek!
Ja, és Ő soha nem lesz a Tiéd! Ördögi szemei piros lángokkal fűszerezve villantak Ősanyára.
Ősanya megsimogatta az arcát, futó csókot lehelt a férfi másnapos szagú ajkára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése