Tudtam előre, ha visszamegyek egy bizonyos közösségi portálra, megint ez lesz..nincs időm másra..nincs időm a vers -és regényírásra, felapróznak a blogok, és az ott töltött idő miatt nem jut máshova. De minden okkal történik, valamilyen célja van, valamire még tanítani akar. Legyen! De, ez nem jó így..bár ott annyi új , és régi érzést kapok, hogy nem győzöm fogadni őket.
Azon gondolkoztam, hogy aki ennyire kitartó, aki mindennap ír nekem, figyel rám, próbálja érteni a gondolataimat, mindenképpen megérdemelne egy találkozást. Ha nem a világ másik végén lenne! Vajon láthatlak-e egyszer, csak egyetlen egyszer az életben? Érezhetem-e, hogy magadhoz ölelsz és elveszek jóleső ölelésedben? És vajon elhozhatom magammal a mosolyodat? Én szeretném!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése