Sötét árnyak

Sötét árnyak


A nap eltűnt, a nyár elillant

A fény a homályba tévedt

A terészet is lassan őszies ruhába

 öltözik, s lassan de hamarosan

Hóapó is beköltözik.



Fénytelen időben sötét

árnyak jöttek, utamra

ráléptek, gonoszkodtak,

veszekedtek. Többen voltak

hangosak, kik körülvettek

A sötétség s a homály

el akart nyelni minket.



Nem féltem, csak

bosszantottak, zajongtak

Kreált hülyeségekkel

fárasztották agyamat.



Ez az én utam! Tűnjetek

innen el árnyak!

Egyedül járom, egyedül

megyek, csendesen

saját világomban.


Előre haladva egy

halvány fénycsík

villant, láttára a sötét

árnyak semmivé foszlottak.



A fény volt, a mosoly

a játék, a segítség, a vigasz

Mely unalmas óráimban

Bennem lazaságot fakaszt.



Kell nekem! Ismerem.

Kedvelem? Igen!

Velem jöhet, s ketten

együtt érünk el majd

sikereket.