A
kettő(mindig) együtt jár. Minden örömünkben ott van a fájdalom is.
Megbújik, szinte észrevétlenül, és gyökerezni kezd. Elnyomhatjuk..de
akármilyen öröm ér bennünket, újra erőre kap"Ő"is. El kell fogadni, hogy
együtt léteznek. Mindketten a szeretet alattvalói.
Ha szeretünk valakit, az valahol fáj is. Mert féltjük, aggódunk érte,
szenvedünk a hiányától, a gondolattól, ha nincs velünk. Ez(is) az élet.
Örömek és fájdalmak váltakozása....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése