Az
élet egy körforgás. Élünk , meghalunk(egy kicsit) majd, aki vállalja
leszületik ide újra a tanulás céljából. Életünk során járunk egy
kijelölt utat. Olykor útvesztőkhöz érünk, ahonnan ki kell jutnunk.
Vannak akinek nyújtanak segítséget a láthatatlan kezek, de abban már nem
vagyok biztos, hogy mindenkinél ott vannak..nekem szoktak..Egyik napunk
ilyen, a másik meg másmilyen. Nincs két egyforma nap az életünkben,
ahogyan két egyforma érzés sincs.
Két embert nem lehet ugyanúgy szeretni..Mindenkit másképpen szeretünk.
A körforgás..mikor ugyanoda lépünk vissza, és ezt addig tesszük, amíg
nem ismerjük fel, hogy itt az a pont, hogy változtatnunk kell...mert
máskülönben nem tudunk tovább lépni...
Itt a pont..most jött el....elég volt! Túlságosan fájsz nekem...már nem
akarlak ..már nem akarlak szeretni...menj el..ne keress többé...meg
akarok halni a számodra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése