Fürdök

Annyi gyengédség van a szavaid mögött. Figyelem, törődés, szeretet. Érzem. Érezlek.. Most jó, hogy itt vagy velem, és vezetsz. Nem csak bennem lakozva komor képpel adsz tanácsot, ha kereslek. És mosolyogsz! Annyira szeretem a  mosolyodat! És zöld szemeidben az ilyenkor felvillano piciny pontokat. Aprócska fények, melyeket abban a pillanatban csak én látok. Tudom, érzem, hogy lassan el fogsz veszni a ködben. A rád boruló ködfátyol elrejt előlem..és elindulsz tovább kalandos utadon. Egyedül megyek az enyémen:-( Láttad...talán ez a sorsom...de vannak láthatatlan kezek, kik olykor vezetnek és kihúznak a mocsár süppedő lápjából.
Szeretném, ha még nem lenne itt az idő. Még sütkérezni akarok tompa fényedben.! Szivacs leszek, és minél többet magamba szívok Belőled, hogy kitartson addig, amíg utad újra hozzám vezet...és amikor újra felemelsz a szívedig..mindig...