:-)) Jutott eszembe ez a mondás..hogy minden esetben Igaz-e, vagy hatásos-e azt nem tudom...Harcos, küzdő típus vagyok...észre sem vettem, csak amikor valaki erre anno felhívta a figyelmemet. Azt tudtam, hamar visszavágok, ha nem egyezik a véleményem az illetőével, akkor nyersen, mosoly nélkül helyreteszem, mert mindig nekem volt Igaz-am. De tényleg! Aztán a fiam tanára volt az első, aki megkért..tudom, hogy igazad van, de ne szólj mindig, előtte nyelj egy nagyot, és az tompítani fogja az élt a hangodban. Próbáltam erre figyelni, működött. Aztán próbáltam elfogadni embereket véleményestül, bár nem egyezett az enyémmel- sikerült...aztán néha hallgattam, csak rábólintottam, de magamban tudtam, hogy nekem van igazam, és kezdtek ritkulni a konfliktusok körülöttem. Nos..a harcok, nem csak szóharcok, szócsaták..küzdés...az életben maradásért, a céljaimért, a vágyaimért, a gondolataimért...még mindig sokat harcolok..de a családommal és a közvetlen környezetemmel, nem. Harcolok a kutyámmal, hogy pucoljon ki a cipősből- de nem akar, harcolok a kotlóval, hogy ide a tojásokat, nem kell csibe, harcolok az esős idővel, hogy ne vegye el a kedvemet, és még mindig harcolok itt fantom- emberekkel, értelmetlenül..nem kellene...erre mondja a Mandala:" Ne akard, ne sürgesd, csak hagyd, hogy legyen...igen ám, hagyom,,,de harcolni is kell..ellentmondás. Akkor, hogy is van ez?
Tudom, olykor ok nélkül, és talán akaratomon kívül megbántok, megbántottam itt embereket. Erre nem vagyok büszke...aztán valahogy úgy alakul, hogy visszajönnek hozzám..és tisztázzuk, hogy értelmetlen hülyeség miatt dobtam anno ki őket...de, akkor számomra az tűnt a legjobb döntésnek, pedig nem volt az..talán ezért kerülnek újra az utamba, hogy kijavíthassam, amit akkor ott elrontottam..még egy esély..az élet ad második esélyt, itt is látszik. Én nem tudok adni..miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése