Két világban élek. A valós világomban, ahol boldog vagyok, és a kéretlenül kialakult álomvilágban. Az utóbbit nem akartam, csak belépett az életembe. Itt maradt. Próbáltam néha kitépni magamból, de nem ment. Bennem létezik, kitörölhetetlenül. A baj csak az, hogy a két világ harcban áll egymással. Csatát vívnak. És egy- egy szakasz végén mindig a valós világ, a tudat győz. Pedig a tudat nem más, mint a gondolataink, az uralkodás, az irányítás összessége. Az álomvilág, a lélek világa: az érzelmeké. A szereteté, a boldogságé, az örömöké, a fájdalomé. Mikor győz a tudat, a lélek nagyon fáj, szenved. De miután begyógyulnak a sebek, újra repülni akar, szárnyszegetten, ha van aki felviszi magasra és vigyáz rá. Ezek a pillanatok teszik feledhetetlenné a mindennapi létetést.
A szűrők: mindenhol vannak. A valós életünkben, és az álomvilágban is. Őket a tudat képezi, állítja fel..ezáltal korlátozza a lélek uralmát, szárnyalását. Kellenek. Kellenek, hogy ne essek akkorát:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése