Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog a világon. Azt nem mondom, hogy mindig könnyű, sőt..inkább önfeláldozást követelő feladat...de szavakkal nem lehet pontosan leírni, milyen érzés az, amikor tudatosul bennünk, hogy anyák lettünk. Hogy életet adtunk egy új kis embernek, aki teljesen ránk van utalva..stb. Én mindig hálát adok Istennek, hogy anya lehetek, és megtapasztalhattam ezt az érzést. A gyermekek felnőnek, kirepülnek a családi fészekből, és a saját életüket akarják élni.De amíg velünk vannak rengeteg csodálatos, megható és örömteli pillanatokat okoznak.
Ma Anyák napi ünnepség volt az iskolában. A gyermekek készültek. Verseket tanultak be, sütöttek nekünk, sőt még ajándékot is készítettek. Az énektanárnő énekelt és gitározott, a gyermekek pedig előadták a betanult verseket. Csodálatos érzés volt..megállíthatatlanul folytak a könnyeim, a könnyeink..szem nem maradt szárazon..ekkor tudatosult bennünk, hiszen most volt, mikor félve léptek be a nyomunkban az iskola kapuján, most meg kiskamaszokká, sármos fiúkká fejlődtek. Az idő telik, a pillanatok bennünk élnek..és mi nem akarjuk észrevenni, hogy felnőttek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése