Érezted már, hogy szinte állandóan harcolsz önmagaddal? Hogy a tudat és a lélek állandó csatát vív? A tudat erősen, zajosan, a lélek csendesen, de akarva, várva türelmesen, kivárva? Érezted, hogy minden egyes szava, mindegy, hogy mit mond, a hangja, könnyeket csal a szemedbe, amelyeket hagysz végigfolyni az arcodon? Nem azért sírsz mert veszekedtek, hanem mert annyira szereted, annyira érzed, annyira akarod, hogy ezt váltja ki belőled? Ha melletted lenne szétharapnád, szétszednéd, hogy csillapítsd ily módon őrült szenvedélyedet? De, nincs melletted..mégcsak el sem érheted..ezért szétszakadsz , megsemmisülsz a tehetelenségtől...
Küzdöttem ellened..a tudatommal. Ki akartalak törölni, kiirtani magamból..azt akartam, hogy tűnj el örökre az összes gondolatomból! Egy- kétszer sikerült is...győzött a tudat- átmenetileg. De nem érzett örömet, nem volt kárörvendő, csak fáradt, belenyugvó, megsemmisült. Látta, hogy a lélek szenved. A lélek könnyezik..a lélek haldoklik..és ez nem keltett benne örömet. Tehetetlen vagyok..bilincs van a szívemen...szabadulnék, de nem tudok...Már nem bírom elviselni, annyira szeretlek...felőröl ez a tehetelenség..lépek feléd, ott állsz előttem, még sem érlek el. Szenvedek..és nincs választásom. Tűrnöm kell, viselnem a bilincset, ameddig csak élek....Néha úgy érzem, meg kellene semmisülnöm. Egyszerűen eltűnni, szétfoszlani a semmiben..nem létezni..Hogy felejtsen el mindenki..ne hagyjak nyomot senkiben..de ez képtelenség..mert szeretek és szeretnek, mert vannak kötelességeim, feladataim, amelyeket el kell végeznem...amíg csak élek...A lélek könnyezik, a lélek fáj, a lélek sóvárog....A lélek hallgat..a lélek csendben van..a lélek vár..kivár..mert tudja, hogy egyszer megkapja amit akar....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése