Már éppen ki akartam lépni innen, mikor kedvenc barátnőm zenéket linkelt a hírfolyamba. Nos..rámentem az egyikre- pedig nem szoktam. Csodás..régen már hallottam ezt a számot, akkor is tetszett, de elfelejtettem...Nos..a zene érzelmeket ébresztett bennem. Elmosolyodtam..és eszembe jutott ez a cím: Az az Egy...de Ő most nem a múlt...a lényeg, az az Egy, miért éppen Ő?
Miért őt akarjuk? Miért nem tudjuk elfelejteni? Szerettük és talán örökre szeretni fogjuk. Elengedtük..bár az emléke itt él bennünk..az arca, a mosolya, a hangja, ahogyan Ránk néz...Ő..az egész lénye...Miért érte könnyezünk? Becsapott, hazudott , nem szeretett úgy ahogy mi, és ahogyan mi akartuk volna? Sok embert szeretek. Mindenkit másképpen. Egyformán szeretni nem lehet, még a gyermekeinket sem. Nincs jobban vagy kevésbé, csak másként. Én is szeretek...akiket szeretek mindenkit másképpen..mindenki más, és próbálom úgy elfogadni őket. Valamilyen szinten fontosak voltunk(vagyunk) egymásnak, ahogy beléptünk egymás életébe- annak oka volt. Talán tanultunk egymástól..talán erőt adtunk egymásnak, talán segítettünk egymásnak, vagy ihletet adtunk a másiknak vagy új célokat. Valamiért ráléptünk egymás útjára. persze, végig nem kísérjük egymást az utunkon..de jó, hogy voltak nekem...és köszönöm mindenkinek, mert mindenkitől kaptam valamit. Akit el kellett elengedtem, aki menni akart- elengedtem, aki mellett csak szenvedtem- elengedtem...de az emlékek itt maradtak bennem - kitörölhetetlenül.
Az az Egy, akire ha rágondolok könnybe lábad a szemem, elgyengülök, és átjár a szeretet. Miért éppen Ő? Nem fontos...a lényeg, hogy volt , van....hogy lesz-e? Igen, de már nem nekem...Jönnek más emberek, más lelkek....akiket talán szeretni fogok, de úgy mint őt- soha senkit- ezt tudom:-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése