Ugye van az a szó, hogy múlt...ami elmúlt..vagyis már , most nincs, mert elmúlt. Valamikor részese volt az akkori életünknek, akkor abban a pillanatban a jelen volt. De ma már csak a múlt. Van a jövő...ő sincs most, mert csak lesz, "Ha", ha majd bekövetkezik, akkor jelen lesz. Vagyis csak a Most létezik. Hm...ezt nagyon nehezen értettem, tanultam meg. De kiváló , türelmes tanítóm volt: csak-illúzió. Nem is volt, mert van, lesz, amíg létezem, örökre itt van bennem. Jó, hiányzik. Mi is hiányzik? Bölcs, nyugodt szavai...mindig elgondolkodtatott, mélyen magamba nézetett, megtanított arra, hogy mi legyen fontos számomra, mi az ami számít. A múltunk fontos része volt életünknek, mert általuk tudtunk tovább lépni, harcolni, lettünk erősebbek és ezáltal fejlődtünk. Haladok az utamon tovább. Akit el kell(kellett) elengedtem. Bevallom, nem könnyű..de valószínűleg utunk csak eddig keresztezte egymást. Nincs harag, nincs gyűlölet, nincs ítélet....csak halvány, elfogadó szeretet.
És Osho szavaival élve megköszönöm amit kaptam tőle: az időt, amit rám fordított, még ha számomra ez nagyon kevés is volt, a verseket, melyeket nekem írt, a közösen írt verseket, a szép képeket, és a verses köteteimet. Mert ő indított el azon az útvonalon...az, hogy közben nagyon fájt, az hogy szenvedtem sokat érte, miatta, magam miatt, az, hogy égető bánat- könnyeket csalt elő a szemeimből, és az, hogy gyengévé tett, amilyen én nem igazán vagyok- az már a múlt. Volt..nincs..tovább léptem...Itt a nyár, tombol, akit imádok. Az élőlények, körülöttem mind törődésre vágynak, figyelmet igényelnek. És én adok. Próbálok adni. Közben készülök majd a nyaralásra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése