Hiányzol. Veled akarok lenni! Szeretném, hogy átölelj, és, hogy ugyanazt érezd, mint én irántad. Hogy szorosan magadhoz húzz és ne engedj el. Hogy érezzem, a szíved dobogását. Akár meg is fordíthatnál, hogy Te is érezd az enyém, hiszen ha Veled vagyok annyira dobog a szívem,hogy az egész testem lüktet tőle. Szeretném, hogy - mikor félnék, hogy vége lesz - felemeld ujjaddal az állam, hogy a szemembe tudj nézni. Szeretném, hogy azt súgd a fülembe, hogy ˝Sosem hagylak el! Szeretlek!˝,hogy mosoly kerülhessen végre az arcomra. Szeretnék Veled lenni, hogy mindketten boldogak lehessünk. Szeretnélek ölelni és boldoggá tenni. Mindig itt vagyok Neked, ha szükséged van rám! Te is itt vagy nekem? Hiányzol! Az ajkam bizsereg. Vágyok egy csókra. Az elsőre Tőled! Annyira hiányzol. Bárcsak hallhatnám a hangod. Azt a kis furcsa mosolyt a hangodban, mikor butának tartasz, vagy azt mondod lekicsinylőn ˝drágám˝.Bár csak érzelem is lenne mögötte. Fogni szeretném a kezed! És Te is foghatnád az enyém! Szeretlek! Mikor fogod Te ezt mondani végre nekem? Soha. Most ettől félek. Hiányzol! Szeretlek! Ui.: Remélem még valaha el tudlak majd felejteni.
Remélem, hogy soha nem tudsz majd elfelejteni. Ahogy én sem Téged...Idő és tér itt a földön közénk állt...nem tudom, hogy le tudjuk-e győzni. Én is szeretném érezni, hallani minden egyes szívdobbanásod..de félek, hogy felébredek és véget ér az álom. Rám köszönt a valóság, amelyben Most létezem..ahol vagyok, élek, és kötelességeim , korlátaim vannak... De én nem foglak soha elfelejteni..ugyanis minden egyes lélegzetemmel a felhőkbe írtam a neved...Szeretlek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése