A vándor
Vándorként betévedtél az életembe. Beköszöntél is itt ragadtál, mélyen a szívemben. Felkavartál...a léted, a lényed, a gondolataid- minden ami vagy...Nem akartam ezt..gondolom, Te sem. De hisszük azt, hogy minden okkal történik, tanítás, tanulás céljából, amely a fejlődésünket szolgálja. Így elfogadtalak, befogadtalak...Most már megszoktalak..minél jobban megismerlek, annál jobban szeretlek...Kitörölhetetlenül...Védekezem ellened..bántalak, néha falakat emelek..a röhejes az, hogy a falakon belül vagy, így tehetetlen vagyok Veled szemben. A szavaid szíven ütöttek...csontomig hatoltak, és fájó könnyeket csaltak a szemembe. Igazad van, a Te szemszögedből...és nekem is az enyémből..hogy melyikünké a nagy egyetlen Igaz, gondolom a kettőnk Igaz-ának összessége. A kompromisszumok. Ahol a két Igaz egy ponton egymásba simul..Hol van ez a közös pont? Te tudod? Vagy csak érezzük mindketten? Nem kell(lene) mindent tudni. Tükröt tartok elébed- mondtad..ami Benned nincs bennem megvan és így egészítjük ki tökéletessé egymást. Vándor vagy, ki beléptél az életembe. Fennáll a gondolat, a lehetőség, hogy egyszer majd kisétálsz onnan. Hiszen itt a földön egyszer minden véget ér...Nem akarom! Nem akarom, hogy kilépj! Hogy eltűnj..A lélekközösségben úgyis örökre együtt leszünk, örökre szeretni foglak..kitörölhetetlenül...:-((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése