Na, nem pocsolyába , hanem rozsdás szögbe léptem az este, amint kedvenc palántáimat locsoltam. Mit mondjak? Felnőttem, de még soha nem léptem bele semmilyen szögbe. A szög olyan jó 3cm-re belefúródott a talpamba, átszúrva a papucsomat is. Éreztem a fájdalmat, hogy elönti a vér a lábamat...besántikáltam a konyhába, gyorsan ecetes ruhát tettem rá, és jött a gondolat. Hopsz, most meghalok vérmérgezésben(a férjem tatája is így halt meg) Meglepődtem. Máris megyek a lélekközösségbe vissza? Még nem akarok! A fiam ballagásán ott szeretnék lenni! Na, jó, nyugi..felhívtam a horgászó fiúkat, és közöltem férjemmel az eseményt. Szokásához híven letolóan reagált, majd közölte, jön és bevisz az ügyeletre. Így is történt. Fiatal kis mosolygós medikus megnézte, majd közölte, szerencsém volt, hogy nem főeret szúrt át a szög, de ő sajnos nem írhat ki Tetanuszt. Majd reggel a háziorvosom..
-Hagyjam a sorsra? vagy-vagy?- néztem rá az orvosra. Ő megsimogatta a vállamat, majd közölte, neeee! Bár ő is olyan, hogy nem szalad rögtön orvoshoz:DD Hazamentem, elmosogattam, vacsorát készítettem egy lábon, majd gondoltam, megnézem, hogy áll a sebem. Megijedtem. Már körömnyi nagyságú lila folt lett belőle. Hát..várjak reggelig, vagy menjek másik ügyeletre? Vártam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése