Ébredj fel!

Ébredj fel

Hatalmas pofon csattant

arcomon, szememből rögtön

kiverte az álmom

Rám köszöntött a kényszer-

ébredés, s kutattam a pofon

Miért- jét.

Fájt. Égett az arcomon

Nem értettem ezt most

miért kapom. Ébredj fel!

Térj észre!- kiabált a tudat

S hagyták el képzeletbeli

ajkát hangos, trágár szavak.

Még mindig nem értettem

Miért kaptam? Hiszen én

senkit nem bántottam.

Ébredj fel!- kiabált újra

hangosan. Csak néztem

S próbáltam rájönni

Miért-e  harag.

Nem élhetsz így! Tépd ki!

Szakítsd ki örökre, ő csak

egy illúzió, hiába érzed

Tükrödnek.

Nem valós, csak elképzelt

személy. Egy lélek, akit

emberként olyannak szeretnél!

Nem létezik! Ámulat, kábulat,

kárhozat. Felejtsd el, ő csak

fájdalmat osztogat.

Szerelmet hazudik, s közben

másért epekedik

Mi vagy Te neki? Pótlék-

darab, ki akkor jut eszébe

Ha nincs aki után

üldözi áhítat.

Hagyd őt! Felejtsd el!

Csak szenvedsz, könnyezel

S a fájdalomba beleveszel.

Igaza van. hanyatlott fejem

a párnára vissza S áradt szemeimből

könnyek patakja. Égettek, fájtak

a könnyek. Sírt, szenvedett,

könnyezett a Lélek.