Amikor valamilyen jelentősebb esemény közeleg, hajlamosak vagyunk elérzékenyülni és visszanézni a múltba. A múlt emlékek tömkelege, elmúltak, talán szépek voltak, talán szomorúak, talán építőleg hatottak ránk..mindegy de életünk része volt...Nos..most az én életemben ismét egy állomás következik, közeleg a fiam ballagása. Nem is olyan régen volt, mikor minden reggel kísértem az iskola kapuján, mikor együtt tanultam vele, amikor fájt valamije, vagy bántották és sírt, belülről én is vele sírtam. Megnőtt, felnőtt, kiskamasszá vált. Büszke vagyok rá, mert melegszívű, érzékeny , jó tanuló gyermek lett. Aztán..itt van a lányom. Most ballagásra ők is hazajönnek, így néhány napig teljes lesz a család létszáma, élvezhetem humoros énjét. Ő egészen más egyéniség. Ahogy kezdte szárnyait bontogatni, már akkor feltűnt, hogy ő aztán más, kakukk. Mindig a maga feje után ment, nagyon nagy volt a szabadságigénye és bizony nem hallgatott az intelmekre. Járta a saját útját..kapott is rendesen pofonokat...egy éve kereste a saját útját, most megtalálta. Megkapta az álommunkát, amiről én egész életemben ábrándoztam. Ruhák, emberekkel történő kommunikáció, angol nyelvű weblab- szerkesztés, és ez az egész idegen nyelven, angolul és spanyolul történik. Kedves főnök, elit környezet, jó fizetés. Azt hiszem, ettől többet egyenlőre nem is akarhat. Büszke vagyok rá, most kamatoztatja, amiért taníttattuk.
Aztán..büszke vagyok a férjemre, aki elvisel engem több éven át, mert azért nem vagyok egy könnyű eset. Érzékeny nő, összetett lélek, harcos, akaratos én, aki sokat gondolkozik, és valljuk be szélvész kisasszony is..Magamra. Büszke vagyok magamra, hogy idáig megtettem, hogy ilyen vagyok, és hogy mindig fel tudok állni. És nem utolsó sorban elhunyt szüleimre, hiszen ha ők nem lettek volna én sem léteznék. Köszönöm nekik, hogy ilyen emberré neveltek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése