Az írás a második életem lett. Szeretek írni. Mindent. Blogokat, regényeket, két hónapja verseket...van úgy, hogy csak úgy ontom a blogokat, verseket, de van mikor nincs kedvem ,erőm még írni sem.
Itt nem akartam magyarul írni, csak angolul, ahogy elkezdtem. De, vannak, voltak spontán helyzetek amit nem hagyhatok reagálás nélkül, mert: megérintett, gondolatokat ébresztett, gondolatokat tovább épített bennem, tehát mindenképpen kaptam. Blogolok egy nemzetközi oldalon(régóta) ahol jól érzem magam és a világ minden részéről olvasnak, rám néznek. És kapok olvasói leveleket is, véleményeket, melyek mindenképpen pozitív tartalommal bírnak.
Elsősorban magam miatt írok..de az mindenképpen jólesik, hogy sokan és szívesen olvasnak. Ma reggel kaptam egy levelet, melynek első mondatán meglepődtem. De tovább olvasva mosolyt csalt az arcomra. Bevallom, jólesett. Megosztom Veletek:
Szia! :))
Ma nem írtam semmit a blogomba,hogy miért:miattad.
Illetve a blogod miatt és amiatt,amit a profilodon olvastam.
Ne érts félre,megérte,hogy nem írtam ma,mert olyan gondolatokat olvashattam,
amiket nem minden nap olvas az ember.
Nagyon tetszenek a gondolatait,azok a valós dolgok,melyekről írsz.
Szeretet,szerelem,boldogság,szomorúság,érzések,élethelyzetek,sors.
Köszönöm,hogy részesülhettem ebben az élményben,amit itt nálad találtam.
Szerintem jönni fogok még,ha nincs ellenedre.
Remélem,hogy még sokáig itt láthatlak , és olvashatom még az írásaidat. :))
Boldog,szép napokat kívánok neked! :))
Hát..a sorok magukért beszélnek! Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése