Ez az egyik kedvenc kávézóm, többször megfordultam itt és kellemes emlékeket idéz fel bennem... Ide vágynék vissza..nyár van meleg, szoknya libben...mosoly villan...
De én az ajtókról akarok írni. Vannak életünkben ajtók, állomások. Van ahol megállunk, átszállunk, elidőzünk..és egyszer elérjük a végállomást.
Ha becsukunk egy ajtót a sors kinyit egy másikat. Vagy is feltár egy újabb lehetőséget...az az ajtó még mindig vonz..nyúlnék a kezemmel, hogy megfogjam a kilincset és visszamenjek..De! Bezáródott mögöttem, mert így akartam...tovább kell lépnem. Feltörhetném a zárat, hogy újra ott legyek. De minek? Ami nem működik nem kell erőltetni..így hátat fordítok az ajtónak és szemem előre mered..egy újabb ajtón pihen meg..amely nyitva van és tárt karokkal vár..ez az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése