Képek

Képek



Civakodsz, mint ha ujjunkat kötné arany
Összekötve lenne jövönk, melyet isten akart.
Bántasz engem, hordasz le,mint valami átkot
Nevem lett most neked oly bántó.
Szivem közben szakad, mert gyermek létem
Nem érti miért követeled önzően lelkem.
Madár vagyok aki repül távolba, magasba el
Te sem vagy más, neked sem más kell.



Igazad van, nem vagyunk összekötve
Beléptél az életemben, mikor lelkem
foglalt volt, azt hittem örökre.
Fogadtalak, bár fenntartásokkal kezeltelek
De előbb- utóbb megnyitottam lelkem.
Azt hittem neked is csak ez kell, egy lélek
Ki magányos, s csak egy kis törődést igényel
Nem figyelsz rám, nem vagy velem
Mit ér így -e pisztolyos szerelem?



Hittem Neked, megkedveltelek
Szobám ajtaján beengedtelek
Fogadtalak, vártalak, akartalak
Mint egy vad lelket ki néha sebeimet
betakarja, ki szavaival a vizet felkavarja.



Ritkán jössz , pedig én mindig várlak
Ha felbukkan neved szivem örömmel
telve repked. Pedig Te is csak egy illúzió
vagy csupán, kit előbb vagy utóbb elsodor az ár.



Nem vagyok más, ember vagyok
Magamban én is hibákat hordozok.
Azt nem tudhatjuk, hogy jövőnk
egy lesz-e majd. Most a jelent éljük,
s ebben szereped van.
Rám találtál, bevonzottalak
Miért baj, ha lelkem Téged akar?