Részlet az egyik regényemből

Marina bement a fürdőszobába. Majdnem csordultig engedte a kádat meleg vízzel. Tett bele fürdősót, habfürdőt, mindent. Szeretett belemerülni az illatos habokba. Szerette, ahogy a meleg víz lágyan simogatta  a bőrét. Teljesen ellazult. Még el is tudott volna aludni. Hirtelen kinyílt az ajtó. Matt jött be.

-De megijesztettél!- emelkedett ki a  habokból Marina.

-Miért, mit gondoltál, ugyan ki jönne még be rajtam kívül?

-Tudod, hogy nem szeretem, ha rám nyitnak- közölte Marina.

-Azt hittem, már kész vagy!

-Kiszálljak?- kérdezte a nő.

-Neee! Bemegyek melléd!

-Gyere, bár ketten nehezen férünk el benne. Matt belépett a kádba. Nem éppen a legkényelmesebben fértek el. A férfi kivette Marina kezéből a szivacsot, és végig mosta  vele gyengéden felesége minden porcikáját. Marina lehunyta a szemét, átadta magát a gyengéd érzésnek. Majd lábait kissé széthúzta és szétnyitotta. Férje megtalálta  a legintimebb pontját és nyelvével birtokba vette azt. Marina felsóhajtott a gyönyörtől. Teste megremegett és végig futott rajta a vágy hulláma. Majd csere volt. Ő is kényeztette férjét, ahol csak a férfi óhajtotta.

-Gyere. Érezni akarlak magamban- közölte a nő. Egy percre rá érezte magában a férfit, és hallotta a víz ide-odacsobbanását. Szeretkeztek. Másnap szólt a boltban főnökének, Eddinek, hogy öt nap szabira lenne szüksége, kirándulni mennének.

-Ejj, de jól megy valakinek! Csak októberben gondolnak egyet és kirándulnak- közölte a főnöke.

-Bevallom, engem is meglepett a férjem ajánlata, nem terveztünk üdülést, még csak szó sem volt róla.

-Akkor biztos rossz fát tett a tűzre, és így akar kiengesztelni.

-Hát..én nem tudok róla, hogy félrelépett volna! De ha mégis, egészségére! Eddie ránézett.

-Nem vagy féltékeny?

-Nem. Elég sok évet leéltünk már együtt. Ha megtette, megtette. Csak ne tudjak róla!

-Bárcsak az én nejem is így állna hozzá! De Kathy olyan féltékeny. Mindig átdúrja  a zsebeimet, a táskámat, a telefonomat ellenőrzi.

-Pfff..mondta Marina, az már beteges. Én például soha nem nézem meg Matt zsebeit, még mosás előtt sem. Így néha előfordul, hogy kimosok egy- egy bankjegyet, vagy szögeket. A gyerekeknél muszáj, mert a papír zsebkendő benne van és szöszös lesz a ruha. Eddie árut hozott, ezért volt bent a boltban. Amíg pakolgatott, addig Marina kiszolgált, közben beszélgettek.

-És Ő Mara? Matt féltékeny?

-Igen. Matt féltékeny. De nem dúrja a zsebeimet, és a táskámat sem. A mobilomat megszokta nézni, meg az internetre. Arra féltékeny.

-Nem mondod? Arra miért Mara? Mit csinálsz ott chatelsz, hirdeted magad?

-Dehogy! Zenéket, filmeket töltök le, meg néha játszok amőbát.

-Mikor a kutyákat, öt kutyát kell rakni?

-Igen, az a játék. Az. Eddie el kezdett nevetni.

-A kutyákra féltékeny vagy az időre, amit nem vele töltesz?

-Hm..ez találó megfogalmazás. Az időre, amit nem vele töltök, meg a fantomokra, akikkel játszok.

-Ne is foglalkozz vele! Ha jól érzed magad ott, majd megszokja. Hűséges vagy hozzá, dolgozol, neveled a gyermekeiteket, mit akar még?

-Ne tudom. Szerintem egy lakatlan szigeten élni. Csak mi négyen.

-Hát..olyan már nem nagyon van. Meg ki az a nő, aki ott élne vele? Te élnél ott Mara?

-Nem. Már nem. Amikor megismerkedtünk, nem voltak még gyermekeink, akkor talán igen. De így most ennyi élettapasztalattal mögöttem, már nem. Meg a gyermekek érdekét nézem. Nem tudnának tanulni, megfelelően képezni magukat. Nem lenne társaságuk, csak mi. Meg esetleg az állatok. Ááá..nem lenne jó! Képzeld el mit csinálnék egy szigeten? Kókuszedényekből ennénk, főznék, szabad tűzön sütnék, nem lenne TV, papír, üdítő, és annyi más dolog, ami itt természetes.

-Mara, mikortól kell a szabadság?

-Hétfőtől- szombatig. Hétfőn tudok jönni dolgozni, rá egy hétre.

-Jól van. Majd Pamelával megoldjuk. Bent leszek én is néha. Ezer éve nem szolgáltam ki.

-Eddie! lejárt a munkaidőm, viszlát! Összeszedte a cuccait és kisétált a boltból. A gyermekek már otthon voltak. A lányka tanult, Georghi meg gépezett, játszott, mint szinte mindig.

-Szervusztok Rosszcsontok! Megérkeztem.

-Szia Anya!- köszöntek kórusban a gyerekek.

-Apátok?

-Még nem jött haza.

-Jól van. Ettetek?

-Aham. Igen- felelték a gyerekek. Marina átöltözött. Lepakolta  a cuccait, majd leült a fotelba egy kicsit. Fáradt volt. Ezek az össze- vissza műszakok alaposan megkavarták a bioritmusát. Megnézte a postát, csekkek, értesítések, szórólapok. Közben hazaért férje is.

-Hahóó, megjöttem!

-Örülönk. Melegítem az ételt- felelte Marina. Matt leült egy percre.

-Na akkor gyerekek figyeljetek rám egy pillanatra!

-Igen Apa?- néztek rá a gyerekek.

-Anyátokkal úgy döntöttünk, hogy néhány napra, pontosabban öt napra, külföldre utazunk.

-Velünk mi lesz?- meredt nagyra a gyermekek szeme. Megyünk a mamához, vagy ő jön ide?

-Egyik sem. Matt kis szünetet tartott, hogy fokozza  a hatást, Ti is velünk jöttök!

-Hurrá! Akkor nem kell mennünk suliba! Éljen! El kezdték körbeugrálni a nappalit.

-Mikor megyünk?- kérdezte Georghi.

-Hétfőn. Hétfőtől- péntekig.

- Ez az! De jóó!  Marina kijött a konyhából.

-Gyere Matt enni, meleg az étel. Iszunk még egy kávét?

-Jó lenne!

-Akkor főzök!

-Anya, jössz a laptophoz?- kérdezte a lánya. Majdcsak később. Mehetsz nyugodtan.