Árnyékként szegődtél mellém
Egy darabon utamon némán elkísértél.
Nem kértem, s Te mégis jöttél
Elfogadtam, hagytam, hogy kövessél.
Mindezt önszántadból tetted
Te választottad, mert így tartotta kedved
Tudtam, hogy követsz, nem tiltakoztam
Felém áradó szereteted elfogadtam.
Számomra itt véget ért az álom
Elhagytál, elmentél egy téli hajnalon
Tudatosan már nem követsz
Mégis érezlek, itt élsz bennem
Rezdülsz minden apró létezésben.
T-nak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése