Ki hiszi hát?

Létem, ha elérte az űrt,
a tiszta, abszolút derűt?
S leteszem a lantot, a hegedűt.
S valami egész újra eltörik bennem,
örömömre fel lehet-e ébrednem?
Ha már nem kell fáznom, fájnom,
csalódnom és hinnem.
Vajon mire készít fel Isten?
Ha végre megtalál a Szent,
lesz-e lelkemhez illő, új patent?

Ahol már nem lesz katedrális,
megkapom-e, amire vágyakozom, máris.
Amikor már átértem a másik partra,
eszembe jut-e a kedvesem arca?
Ahogy a szájából kiesik énem,
lesz-e, aki újra lehajol értem?