Honnan ered a férfiak alárendeltsége?

A mítosz szerint egy nap a Hatalmas Anya, az Istennők Istennője világra hozott egy gyermeket, aki azután rossz útra tért. Hasztalan próbálkozott az Anya, a gyermek nem javult meg, és végül még anyja trónusáért is harcba szállt.

Ez még a mindent megbocsátó, szerető Anyának is sok volt. Örökre száműzte a fiút - ő azonban újra és újra felbukkant különféle leleményes álcákat öltve, olykor magának a Hatalmas Anyának a képét is magára öltötte.

Ez a mítosz lett a férfiak aggályainak az alapja: biztos, hogy az Istennő, akiben hiszünk, valóban maga az Istennő ? Lehet, hogy egy rossz gyerek az, aki felnőtt, és most lóvá akar tenni minket !

Ezzel a módszerrel aztán más férfiakban is sikerült felkelteni előbb az aggodalmat, majd az indulatot, amiért a nők nem veszik komolyan az aggodalmaikat, végül pedig fellázítani őket.

Így alkották meg a Sátánt. Azután már nem volt nehéz mítoszt teremteni egy „rossz gyerekről" és meggyőzni a közösség női tagjait, hogy nagyon is könnyű elképzelni ilyesféle lény létezését. Még kevesebb nehézségbe ütközött elfogadtatni azt a nézetet, hogy fiú ez a gyermek. Hiszen a férfiak eleve alacsonyabb rendűek, igaz ?

Ez az elmélet felvetett egy mitológiai problémát. Ha a „rossz gyermek" férfi, ha a „gonosz" hímnemű, ki lehetne erősebb nála ? Nyilván nem egy nőnemű istennő. Mert amíg bölcsességre, éleselméjűségre, tisztánlátásra, könyörületre, előrelátásra és gondolkozásra van szükség, senki nem kérdőjelezi meg a nők felsőbbrendűségét, jelentették ki ravaszul a férfiak. A nyers, állati erő ellen azonban férfiakra van szükség, ugye ?

Korábban a férfiak csupán alárendelt házastársakként jelentek meg az Istennő mitológiájában - szolgálták a nőket, és betöltötték az Istennő nagyszerűségének buja és gyönyörteli megünneplésén rájuk háruló szerepet a nők vágyának kielégítésében.

A helyzet megváltozásával azonban egyszerre olyan férfira támadt igény, aki többre képes ennél; olyan férfira, aki meg tudja védeni az Istennőt, és elűzi az ellenséget. Ez az átalakulás persze nem egyetlen éjszaka, hanem számtalan év leforgása alatt ment végbe. A közösségek apránként elfogadták, hogy ne csak ágyastársnak és rabszolgának tekintsék a férfiakat, hanem a mitológiájukból előlépő védelmezőnek - mivel immár volt kitől megvédeni az Istennőt, egyértelműen szükség mutatkozott a védelmezőre.

Ettől a ponttól már nem sok hiányzott, hogy a védelmező férfi egyenrangú társként álljon az Istennő mellé. Megteremtették a férfi Istent, és egy ideig az Istenek és Istennők együtt uralkodtak a mitológiában.

Aztán fokozatosan egyre nagyobb szerepet kaptak az istenek. A védelem és az

erő jelentősége elkezdte kiszorítani a bölcsesség és a szeretet igényét.