Szeretek otthon lenni, de nem kényszerből. Az otthon melege..amely semmihez nem hasonlítható. Az otthon , amely szeretetet ad, ahova jó mindig hazatérni, amelynek varázsa van.De kényszerből nem szeretek itthon lenni. Most pedig kényszer van. Táppénz. Csak olvastam legyintve virtuál barátaim leveleit: lázas vagyok, fáj a torkom, tüdőgyulladásom van..stb. Sajnáltam őket, de magamban örültem, hogy én nem kaptam el. Az örömöm korai volt. Ugyanis múlt héten üzemorvosin voltunk, vagy negyvenen. Lehet, akkor szedtem össze valamit, mert vasárnap kezdődött iszonyatos torokfájással. Nekem nem szokott fájni a torkom- lázadtam magamban. Akkor éjjel aludtam vagy két órát. Tegnap írni sem volt kedvem, olvastam. A könyvet, amiről írtam,a Sziddhártát. Most alig várom, hogy kész legyek az ebéddel és irány az ágy...Nyom a fejem, tele az orrom, bedugult a fülem, fáj mindenem..Most ez van..Majd elmúlik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése