A 4. regényemből..

Mivel még mindig tördelem ezt a regényemet, így nem nagyon van időm blogolni. De látom, hogy tegnap is sokan olvastatok, ezért még egy részletet felrakok, hátha kedvet csinálok a  könyvemhez:-)

-Nem fogom érteni az egész filmet.

-Nem baj, de velem leszel, ez a lényeg­ -felelte a férfi. Megnéztek egy romantikus vígjátékot. Marina sokat nevetett, és nagyjából megértette, miről szólt a film. Kifelé jövet belekarolt a férfibe.

Will hazavitte a sarokig.

-Marja, Barbara nem sejti, hogy együtt vagyunk?

-De. Valamit sejt. Tegnap rákérdezett, miért csak két hétre jöttem- ezt nagyon furcsállotta. Azt mondtam neki, mert elhidegültünk a férjemmel, és ki akarom hozatni a gyerekeimet.

Erre megkérdezte , mi van veled?

-És Te bevallottál mindent?

-Nem. Annyit mondtam, hogy aranyos vagy, néhányszor hamburgereztünk együtt.

- Teee- bökte oldalba a férfi. Néhányszor szeretkeztünk- ezt kellett volna mondanod. -Még nincs itt az ideje Will. Megcsókolta a férfit, majd közölte.

-Mennem kell!

-Látod Marja, ezt utálom. Csak órákat kapok

belőled! Mikor kapok egy hosszú hétvégét?

-Mindennek eljön az ideje. És még egy csókot adott a férfinek.

-Jó éjt Will!

-Szia Marja. Két hét, ne feledd!

Marina bement a házba. Barbara már otthon volt.

-Szia Nina! Merre jártál?

-Will -lel találkoztam- úgy döntött nem fog hazudni. Nem hülye Barbara sem.

-Értelek. Akkor vagyok nyugodt, ha nem egyedül mászkálsz.

-Barbara! Felnőtt nő vagyok, tudok vigyázni magamra.

- Tudsz, tudsz, de annyi gonosz ember van! Kedveled Willt, Nina?

-Igen. Törődik velem, kedves, előzékeny.

-Jól van. Éhes vagy?

-Igen. Készítek mindjárt vacsorát. Májkrémes kenyeret ettek, tejet ittak hozzá. Utána gyakorolták a németet.

-Nina, egész jól beszélsz már németül­ -jegyezte meg a néni.

Marina elmosolyodott.

-Ragad rám, mint a kosz.

-Jajj, Te lány- és Barbara felnevetett. Marina elpakolt, elmosogatott, majd megágyazott. Fürdés után bevonult a szobájába.

Tyler! Eszébe jutott a férfi. Kinek szóljon, Barbarának vagy Will- nek?

Ha Nicholas alkalmazná, akkor a férfi távol lenne tőle, Bernben. De ha Will, akkor itt lenne a közelében.

És mit akarsz?- szólalt meg a belső hang, legyen melletted? Hiszen te Willt szereted. Igen! Legyen mellettem, mert a barátom! Barátom? Ezen ő is meglepődött. Hiszen nem találkoztak, még csak egyszer.

Jó, jó. De régóta leveleznek, mesélnek egymásnak a dolgaikról, az életükről. Tyler bajban van, segítenie kell neki. Will- lel fog beszélni- döntötte el.

Délelőtt bevásárolt a néninek. Most nem hívta fel Willt, mert sietett. Délután meg akarta csinálni a kertet. Kigazolni a virágoskertet, leszedni az elszáradt virágokat, lenyírni a füvet, meg ha lesz ideje megtisztítja az ablakokat kívülről. Így sietett az ebéddel is. Palacsintát sütött. 13 h- után csengettek. Will volt az, Marina meglepődött.

-Hát Te?

-Erre jártam. Hoztam a néninek virágot.

-Na igen! Alig lesz feltűnő neki.

Barbara kinézett.

-Óhh kedves William,, jöjjön be.

Will elővette legsármosabb mosolyát. -Micsoda meglepetés! Jó Önt látni újra! -Ebédeljen velünk- invitálta be a néni.

Marina elpirult. Na, ezt nem gondolta a férfiről. Lőttek a kertgazolásnak!

Ekkor ördögien elmosolyodott.

Megvan hapsikám! Ha vetted a bátorságot, hogy meglepj minket, akkor most kitolok veled!

Együtt fogunk gazolni. És elképzelte, ahogy a férfi gereblyéz, meg ahogy a füvet nyírja majd. Hangosan felnevetett.

-Nina, min nevetsz?

-Csak eszembe jutott egy vicc, amit a fiam mesélt- rögtönzött Marina.

Megyek tálalok- és kimenekült a konyhába. -Kedves William- fordult felé a néni, mivel is foglalkozik?

Will gondolta, hogy a néni faggatni fogja , így nem érte váratlanul a néni kérdése. -Ingatlanbefektetési cégem van.

-Az nagyszerű- felelte Barbara, és jól megy?

-Igen, nem panaszkodom.

Marina hozta a terítékeket, majd feltálalta az ételt.

Érdekes- szögezte le magában, a néni és Will élvezik a helyzetet. Én is mindjárt élvezni fogom, megállj csak Will- gondolta magában.

Ebédeltek. Marina csendben volt, többnyire a néni és Will beszélgettek.

-Köszönöm, nagyon finom volt. Ilyen házvezetőnő nekem is jó lenne! Marina elpirult. Lopva a férfire nézett. Will tekintetében cinkos mosoly bujkált.

Na várj csak, mindjárt visszakapod- gondolta Marina.

-Kávét hozhatok?

-Igen Nina, az jó lesz. Ugye Ön is kér kedves William?

-Köszönöm, kérek.

Marina elvitte a tányérokat, feltette a

kávét főni.

-És hogy ismerte meg Ninát?- kérdezte Barbara.

-Hát., mikor is, nem tudom pontosan.

Marja nem mesélte?

-De valamit mondott, csak már nem emlékszem rá.

-Ja igen! Megláttam, hogy egy nő a főtéren kínlódik egy lyukas, lapos biciklivel. Nagyon bevásárolt, sok csomagja volt, és megsajnáltam.

Barbara elmosolyodott. Eddig rendben van. -És?- nézett várakozóan a férfire. -Megsajnáltam, és felajánlottam, segítek neki. Törte a németet. Ahogy beszélt, olyan mókás volt.

Bizalmatlanul méregetett, utána elfogadta a segítségemet. Így ismertem meg.

Marina szervírozta a kávékat. Will megfogta a lány kezét.

-És azóta megkedveltem.

Barbara elmosolyodott.

-Nem csodálom, én is szeretem. Jöjjön gyakrabban kedves William, szívesen látom. -Köszönöm, élni fogok az ajánlatával- mosolygott rá a férfi. Majd felállt.

-Köszönök mindent, nekem mennem kell. -Kedves Will- mosolygott rá édesen Marina, segítenél nekem? Olyan lovagias vagy.

A néni nem sejtett semmit, kíváncsian várta, mit akar a lány.

-Persze Marja, mit segítsek?

-Adok egy köpenyt és gazolni kellene. -Gazolni?- nézett rá a férfi. Mit akarsz gazolni?

Marina magában nevetett. Lehet, a férfi még életében nem fogott kapát a kezében. Hiszen olyan puha és sima bőre volt. Erre a gondolatra Marina nagyot nyelt. Felvillant előtte az érzés, ahogy a férfi keze simogatja.

-A virágoskertet, de választhatod a fűnyírást is, akkor hamarabb kész leszünk. Will erre nem gondolt.

Nem nagyon kellett eddig kapálnia, de nem mondhat nemet, hiszen a néni most ajánlotta fel, hogy jöhet bármikor.

Megállj csak Marja- gondolta magában, ezt még visszakapod. Jól behúztál a csőbe.

-Jól van Marja, lenyírom a füvet.

-Tudtam, hogy mindig számíthatok Rád! Néha elkelne a férfikéz a háznál.

A néni az ajtóból nézte őket, és mosolygott. Marina a virágoskertet gazolta,a férfi pedig a füvet nyírta. Bő egy óra múlva végeztek. Marina megtisztította az ablakokat, most már tökéletes volt az udvar látképe. Will visszarakta a fűnyírót a színbe. Marina utánament, és hozzásimult, majd ajkát a férfiéra tapasztotta.

- Te kis dög!- súgta a férfi, jól behúztál a csőbe. Bevallom, nálam alkalmazott végzi az ilyen munkát.

-Mindjárt gondoltam - felelte Marina, de kibírtad, és jólesett!

-Tudod mi esik jól? Ez!- és megmarkolta a lány fenekét.

-Gyerünk, mert a néni gyanút fog.

Will levetette a köpenyt, kezet mosott, majd elköszönt. Marina kikísérte a kapuig. -Marja, ne feledd, már csak egy heted van! Lá, lá, lá.

A lány játékosan kiöltötte a nyelvét. -Zsarnok!

-A szabály, az szabály! Az ígéretet meg be szokták tartani! A férfi átölelte a lányt Örültem, hogy veled lehettem. Majd hívlak

Marina visszament a házba.

-Hát.. Nina, le a kalappal!

Ahogy Te tudat alatt irányítod ezt a férfit. Szeret téged, látszik.

-Ez komoly Barbara?

-Igen Nina, odavan érted!

Marina elmosolyodott.

-Talán én is szeretem.

A néni örült. Nina jóravaló teremtés. A férfi meg csupa mosoly, udvariasság, összeillenek. Marina elmosogatott, letusolt, majd visszavonult a szobájába. Elfáradt a kertrendezésben. Teltek a napok. Azt vette észre, hogy megint csütörtök van.

-Nina, veled együtt csakúgy repül az idő.

Már lassan két hete, hogy itt vagy.

Bizony- bólintott rá a lány. Jól elvagyunk mi ketten, bocsánat hárman- és megölelte a nénit.

-Hárman? Ezt, hogy érted? Babát vársz, lányom?

Nem dehogy! Ön, Will és én.

Igen, igen. Pedig már kezdtem örülni, hogy új élet költözik a házba. Marina elmosolyodott.