Egész életünkben várunk valamire, valakire. Már arra a következtetésre jutottam, az élet a Várakozások ideje..itt a földön. És vajon mi lesz a lélekközösségben? Az majd kiderül..
Várjuk, hogy felnőjünk, várjuk, hogy megtaláljuk a párunkat, várjuk, hogy munkahelyet találjunk, várunk a gyermek megszületésére, utána azt várjuk, hogy felnőjön ő is..várjuk a fizetésünket, várjuk a jó időt, a nyarat..hogy hazaérjen a párunk..stb.
Ezzel nem is lenne semmi baj, mert talán az élet célja ezzel a sok várakozással az, hogy türelemre tanítson bennünket.Végtelen türelemre..az pedig szerintem senkinek nincs, mert előbb- utóbb egyszer elfogy...vártam..én is..a levelem válaszára...hát...ma nem érkezett meg:-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése