Ma reggelre ismét esett a hó. És nem állt el, hanem utána felváltotta a havas eső. Nyomott is a fejem rendesen. Sebaj, hétvége van, lazuljunk! A lazulás nekem azt jelenti, hogy vagy sütök valamit, vagy tésztát gyúrok a szokásos hétvégi teendők mellett: mosás, főzés, mosogatás, pakolgatás. Délelőtt vendégem volt, így kicsit csúszott az ebéd. Utána meggyúrtam a tésztát, és a férjem Most segített kinyújtani. Rendben, ha már ilyen készséges volt, akkor sütök a fiúknak hólabdát- döntöttem el. Mire mindennel kész lettem, elfáradtam. A fejem is nyomott..csábított az ágy. Aludtam egy bő órát. Nagyon jólesett. Valahol azt olvastam, minden délutáni alvás öt perccel hosszabbítja meg az életünket. Bevallom, nem nagyon szoktam morfondírozni azon, meddig élek. Az a jövő, én pedig a Most-ban élek, a jelenben. Igaz egy roma nő egyszer megjósolta, sokáig fogok élni. Úgy legyen! Szeretem az életet.
Volt időm írni is. Párhuzamosan két regényt írok, blogolgatok. Jó így..boldog vagyok. És nyugodt. Szívemben béke van, lelkem nyugodt:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése