Ma amint itt játszottam(kalózkodtam), rám írt egy kedves régi ismerősöm. Jólesett, mert már régen kommunikáltunk egymással. A férfi is regényeket ír, mint én, bár ő sci-fit. Nos eszmecserét folytattunk Magyarországon esedékes könyveladási statisztikáról, könyvkiadási lehetőségekről, és persze a filmrendezésről. Minden regényíró álma, hogy könyvéből film legyen. De ez nagyon költséges álom. Ismét odajutottunk, ha nincs elég pénz, akkor nehéz a könyvkiadás. Sőt! Még ha van is, akkor meg nehéz a terjesztés. Ördögi kör? Most mit csináljunk? Írjunk és közben belehaljunk egy kicsit abba a tényállásba, hogy nincs megfelelő könyvkiadó, ha találunk is egyet, akkor meg kevés a jutalék, 500ft könyvenként..ha veszik. Ha nem, írtunk a semmiért. Akkor mit csináljunk? Reménykedjünk, hát ha felfedez valaki? Vagy tervezzük meg az egészet lépésszerűen és várjuk, hogy valóra váljon? A lényeg egy. Én írok, mert imádok írni....És...vannak akik szívesen olvasnak, már csak értük is érdemes írni. Ha már egy ember arcára mosolyt csalok, vagy megmozgattam benne valamit, akkor érdemes. De, elsősorban magamért írok. Nekem mi a jó, és mivel egymás részei vagyunk, ami jó nekem, az másnak is jó:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése