Ma szokásos üzleti utunkon voltunk férjemmel. Reggel mindenben volt részünk. Eső, hó- de szerencsére elolvadt. Ami hiányzott a napfény. Később a szél is feltámadt, így igen hűvös lett. Felavattam a pink csizmámat! Ma volt először rajtam. Ahogy ültem a kocsiban, néztem az elsuhanó tájat. Nagyon szeretek nézelődni. A lomb nélküli faágakon itt ott lesben állt egy- egy ragadozó madár. Micsoda türelemmel figyelt, várt. A zsákmányára. Beparkoltunk egy benzinkúthoz, tankolni. Már megint 440ft a benzin! Egy fiatalember lépett oda hozzánk, miben segítsen. A férjem megköszönte, nem kell megtankol maga. -Bár egy szélvédő mosást kérek! A férfi megcsinálta, a férjem bement fizetni, majd a férfinek adott egy 200ft-ost. Mellénk állt egy gyönyörű terepjáró. Kiszállt egy idősebb férfi belőle. Tőle is megkérdezte a fiatalember ugyanezt. Igen, tankolást kért az úr, de mivel látta, hogy a szélvédőmosásért illik adni, így határozottan közölte, nem kér szélvédőmosást. Férjemmel összevillant a tekintetünk. Milyen jó, mi másképpen gondolkozunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése