2013. február 4., hétfő

Még egy mosoly







Az este szokás szerint kisfiammal az ágyban feküdtünk, fürdés után.Ilyenkor szoktam írni a regényemet, ha hagy...mert nem nagyon szokott. Beszél, kérdez, bolondozik. Az este is így történt. Na, akkor csend legyen, felolvasok! Erre kisfiam mosollyal az arcán bebújt a paplan alá, szemeit lehunyta, és várta a felolvasást. Felolvastam neki, amit akkor ott írtam. A végére olyan hahotában törtünk ki, hogy folyt a könnyünk. Elképzeltük a jelenetet.Gondoltam, megosztom veletek....






 Marc nagyon gyengéden kezdte levenni Mary ruháját.
-Ne Marc! Itt nem szabad!Bárki kileshet! Kilesik, hogy szeretkezik a  természet istennője?
-Milyen természet istennője?
-Meglátták az amulettet a nyakamban, és leborultak előttem. Azt hiszik én vagyok Moan, a természet istennője. Kénytelen vagyok eljátszani a szerepet, mert nem fogadtak kedvesen bennünket.
-Értelek. Akkor húzzunk innen minél hamarabb!- közölte Marc.
-Holnap reggel. Ma már késő lenne elindulni.
-Nem fognak bántani minket?
-Nem. Ígértem nekik egy közös imát a bőséges termésért , ma délutánra.
-Jól van. Akkor nincs szeretkezés?- nézett rá csalódottan Marc.
-Éjjel. Éjjel velem alszol, és mindent bepótolunk.Mary újra megcsókolta a férfit, majd folytatták a sétájukat.
-Milyen szép ez a sziget!-ámuldozott Marc. Itt minden megterem nekik.
-Igen, de én nem szívesen maradnék itt.
-Én sem. Elérték a vízesést. Fürdünk Moan istennő?
-Hát persze! És Mary se perc alatt ledobta a ruháit, egy szál fehérneműben belevetette magát a vízbe. Marc utána. A törzsfőnök fejcsóválva nézte. Milyen szép ez a nő! De kije a férfi? Egy másik isten? Neki nem láttam semmilyen amulettet a nyakában. Ha végeznek az úszással, megkérdezem- döntötte el. Mary és Marc felfrissülve léptek ki a vízesés alól. Úgy törölköztek meg, hogy Marc közös törölközőbe csavarta magukat. Ahogy törölköztek, megcsókolta Maryt.
-Moan istennő, úgy szeretem!
-Én is szeretlek! 
Mary levetette közben vizes fehérneműjét. Már a puszta gondolata is, hát még a látványa felfokozta Marc vágyát.
-Kívánlak!
-Nem lehet! Bárki megláthat. Este, ahogy ígértem.
Marc nagyokat nyelt, majd elengedte a lányt.
Közben Kalibe a bokrok mögül őket leste. Ő is nagyokat nyelt. Hm..szép ez az istennő. De ki lehet a férfi? És milyen jó neki, hogy fogdoshatja az istennőt! Én is megfogdosnám! 
Szégyelld magad!- szólalt meg a belső hangja, hogy gondolsz Te az istennődre? Aki nem sokára áldást ad rátok és a szigetedre?
Tényleg!- jutott eszébe. Mennem kell, elő kell készülnünk a közös imára. És befejezte a leskelődést.      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése