A vásárlás

A vásárlás csodás dolog. Én szeretek vásárolni. Mindegy hogy mit, na jó, gyógyszereket nem, de mást igen. Ma is elfeledtette velem a fejfájásomat.Beszabadultam a Hipermarketbe és rácsodálkoztam mindenre. Ma mondjuk inkább igyekeztem céltudatosan vásárolni, de ez nem nagyon sikerült. Elhatározom hogy csak egy- két dolog kell, utána meg veszek vetőmagokat, virágot, ami megtetszik, meg sok dolgot, amit nem akartam. De jó így. Élvezem a vásárlást. Szeretem, ha főzéskor minden van otthon. Van választék és bármit el tudok készíteni. Néha  a napocska is előbújt a felhők mögül..talán ma jobban fogok aludni....

Statisztika

A statisztika minden esetben felmérést jelent, valaminek az összegzését, számontartását, vezetését. Most nem amint a kép mutatja, a párnaszorítás gyakoriságáról fogok írni, bár imádok aludni, és az ágyamat is, hanem az olvasói, látogatottsági statisztikámról. Ahogy belépek ide, azt megszoktam nézni. Tulajdonképpen egy visszajelzés, hányan olvastok, hányan néztek rám, egy nap. Lassan egy éve blogolok itt, lehet már kicsit több is..és sok feliratkozóm, rendszeres olvasóm van, aminek nagyon örülök. Lehet ez ad erőt és ihletett, hogy minden nap írjak. Mert nekem is vannak nehéz, olykor kedvetlen napjaim, amikor nem csinálnék semmit, csak néznék kifelé a  fejemből..de én olyankor is írok. Most már mindegy mit: blogokat, verseket, vagy a regényemet folytatom, de írok. Az írás részemmé, mindennapi  tevékenységemmé vált. Szeretek írni. Nagyon. Főleg este szoktam, fürdés után, bent az ágyamban. Mostanában zenehallgatás mellett...Mikor írok..szabad vagyok..szárnyalnak a gondolataim, megszűnik a külvilág létezni számomra...

Emlékezetes foghúzás

Nem tudom pontosan hány éve volt..de ma eszembe jutott. Borongós idő volt, van ma..és én valakivel a múltban jártam. A fájdalomról beszélgettünk. A fájdalom létezik, egy érzés. Persze, el lehet nyomni magunkban, de az nem könnyű dolog. Minden embernek más a fájdalomküszöbe. Van akinek nagyobb, van akinek kisebb a tűrőképessége.
Nekünk nőknek jó megmérettetés a szülés. Annak aki természetesen szül.
Nos..innen jutott eszembe a foghúzás. Fogorvoshoz kényszerültem. Sokan csak akkor megyünk, ha már muszáj. Akkor muszáj volt. Beültem szépen, sokan voltak. Láttam, hogy az emberkék ülnek kifele szépen, fél órákat zsibbadni. Siettem volna, otthon még millió dolog várt. Mikor rám került a sor, döntöttem. Én nem kérek zsibbasztót. Nézzük, mennyire fog úgy fájni. Olyan kihívás volt számomra. Közöltem a fogorvossal, én nem kérek injekciót. Kétszer is megkérdezte, jól vagyok? 
-Igen. Sietek, nincs időm zsibbadni. Húzzuk így. Lehet én voltam az egyetlen ember a pályafutása alatt, aki így kérte a foghúzást. 
-Hát jó- felelte az orvos. És elővette szépen a fogót, világítás, száj nagyra nyit és essünk neki. Mit mondjak? Fájt..de tized annyira sem, mint a szülés. A poén az volt, hogy utánam a 15 éves lányom következett időpontra, tömés. Az orvos neki sem adott fájdalomcsillapítót. Úgy gondolta, anya kibírta, akkor a lánykának is ki kell. A lányom szegény majdnem bepisilt, annyira fájt neki.... 

Újra iskolában

Ma újra beültem az iskolapadba. Mit mondjak? Jó volt. Új közeg, új információk begyűjtése, tudás, tapasztalat. Szünetben beszélgettünk Istenről. Meg ki miben hisz. Meglepődtem magamon, hogy mennyire nyugodt vagyok..és a válaszaim. Milyen összerendezettek. Magamban végig Osho-t éreztem. A képét ahogyan mosolyog..és örültem, mennyivel másképp látok én, másképpen gondolok dolgokat. A csodás napsütés eltűnt, szemetel az eső, a lényeg, hogy nincs hideg. Tegnap legereblyéztem a veteményeskertemet, lassan ültetem majd a muskátlikat..Ne is tagadjuk itt a tavasz!!

Itt a tavasz?

Ragyogó napsütés, 15fok meleg fogadott. Reggel már nem bírtam el magamon a kabátot. Melegem volt. De jó! Ez tényleg igaz? Itt van végre? Annyira vártam! Annyira vártunk, hogy minél hamarabb gyere! Hívd életre a természetet! Éledjen újra a föld és az emberek!
Arcom a fény felé tartom. Bár még gyengéden érintik a napsugarak. De érzem. Érzem, ahogy bőrömön át feltöltenek, ahogy energiát adnak. Hagyom áramlani bennem. Elmosolyodok. Élek! Szeretem! Szívem megtelt békével és szeretettel.

A 4. könyvem...tele vagyok alkotási vággyal. Írnék, írnék csak írnék. De más kötelezettségeim is vannak. Adj Uram elég időt, hogy alkothassak. Kérlek!!

  

A 3.

Ma végre egy hetes kemény, kitartó munka után megjelent a 3. regényem. Ez már egy másik kiadó gondozásában. Mondhatni boldog vagyok! Remélem ez sikeresebb együttmüködést fog magába foglalni, mint az előzőek. 
A remény...nem szabad feladni és akarni kell! Minden a gondolat által jön létre, utána teremtődik meg...alkotok, tele vagyok új célokkal!

A 4. regényemből..

Mivel még mindig tördelem ezt a regényemet, így nem nagyon van időm blogolni. De látom, hogy tegnap is sokan olvastatok, ezért még egy részletet felrakok, hátha kedvet csinálok a  könyvemhez:-)

-Nem fogom érteni az egész filmet.

-Nem baj, de velem leszel, ez a lényeg­ -felelte a férfi. Megnéztek egy romantikus vígjátékot. Marina sokat nevetett, és nagyjából megértette, miről szólt a film. Kifelé jövet belekarolt a férfibe.

Will hazavitte a sarokig.

-Marja, Barbara nem sejti, hogy együtt vagyunk?

-De. Valamit sejt. Tegnap rákérdezett, miért csak két hétre jöttem- ezt nagyon furcsállotta. Azt mondtam neki, mert elhidegültünk a férjemmel, és ki akarom hozatni a gyerekeimet.

Erre megkérdezte , mi van veled?

-És Te bevallottál mindent?

-Nem. Annyit mondtam, hogy aranyos vagy, néhányszor hamburgereztünk együtt.

- Teee- bökte oldalba a férfi. Néhányszor szeretkeztünk- ezt kellett volna mondanod. -Még nincs itt az ideje Will. Megcsókolta a férfit, majd közölte.

-Mennem kell!

-Látod Marja, ezt utálom. Csak órákat kapok

belőled! Mikor kapok egy hosszú hétvégét?

-Mindennek eljön az ideje. És még egy csókot adott a férfinek.

-Jó éjt Will!

-Szia Marja. Két hét, ne feledd!

Marina bement a házba. Barbara már otthon volt.

-Szia Nina! Merre jártál?

-Will -lel találkoztam- úgy döntött nem fog hazudni. Nem hülye Barbara sem.

-Értelek. Akkor vagyok nyugodt, ha nem egyedül mászkálsz.

-Barbara! Felnőtt nő vagyok, tudok vigyázni magamra.

- Tudsz, tudsz, de annyi gonosz ember van! Kedveled Willt, Nina?

-Igen. Törődik velem, kedves, előzékeny.

-Jól van. Éhes vagy?

-Igen. Készítek mindjárt vacsorát. Májkrémes kenyeret ettek, tejet ittak hozzá. Utána gyakorolták a németet.

-Nina, egész jól beszélsz már németül­ -jegyezte meg a néni.

Marina elmosolyodott.

-Ragad rám, mint a kosz.

-Jajj, Te lány- és Barbara felnevetett. Marina elpakolt, elmosogatott, majd megágyazott. Fürdés után bevonult a szobájába.

Tyler! Eszébe jutott a férfi. Kinek szóljon, Barbarának vagy Will- nek?

Ha Nicholas alkalmazná, akkor a férfi távol lenne tőle, Bernben. De ha Will, akkor itt lenne a közelében.

És mit akarsz?- szólalt meg a belső hang, legyen melletted? Hiszen te Willt szereted. Igen! Legyen mellettem, mert a barátom! Barátom? Ezen ő is meglepődött. Hiszen nem találkoztak, még csak egyszer.

Jó, jó. De régóta leveleznek, mesélnek egymásnak a dolgaikról, az életükről. Tyler bajban van, segítenie kell neki. Will- lel fog beszélni- döntötte el.

Délelőtt bevásárolt a néninek. Most nem hívta fel Willt, mert sietett. Délután meg akarta csinálni a kertet. Kigazolni a virágoskertet, leszedni az elszáradt virágokat, lenyírni a füvet, meg ha lesz ideje megtisztítja az ablakokat kívülről. Így sietett az ebéddel is. Palacsintát sütött. 13 h- után csengettek. Will volt az, Marina meglepődött.

-Hát Te?

-Erre jártam. Hoztam a néninek virágot.

-Na igen! Alig lesz feltűnő neki.

Barbara kinézett.

-Óhh kedves William,, jöjjön be.

Will elővette legsármosabb mosolyát. -Micsoda meglepetés! Jó Önt látni újra! -Ebédeljen velünk- invitálta be a néni.

Marina elpirult. Na, ezt nem gondolta a férfiről. Lőttek a kertgazolásnak!

Ekkor ördögien elmosolyodott.

Megvan hapsikám! Ha vetted a bátorságot, hogy meglepj minket, akkor most kitolok veled!

Együtt fogunk gazolni. És elképzelte, ahogy a férfi gereblyéz, meg ahogy a füvet nyírja majd. Hangosan felnevetett.

-Nina, min nevetsz?

-Csak eszembe jutott egy vicc, amit a fiam mesélt- rögtönzött Marina.

Megyek tálalok- és kimenekült a konyhába. -Kedves William- fordult felé a néni, mivel is foglalkozik?

Will gondolta, hogy a néni faggatni fogja , így nem érte váratlanul a néni kérdése. -Ingatlanbefektetési cégem van.

-Az nagyszerű- felelte Barbara, és jól megy?

-Igen, nem panaszkodom.

Marina hozta a terítékeket, majd feltálalta az ételt.

Érdekes- szögezte le magában, a néni és Will élvezik a helyzetet. Én is mindjárt élvezni fogom, megállj csak Will- gondolta magában.

Ebédeltek. Marina csendben volt, többnyire a néni és Will beszélgettek.

-Köszönöm, nagyon finom volt. Ilyen házvezetőnő nekem is jó lenne! Marina elpirult. Lopva a férfire nézett. Will tekintetében cinkos mosoly bujkált.

Na várj csak, mindjárt visszakapod- gondolta Marina.

-Kávét hozhatok?

-Igen Nina, az jó lesz. Ugye Ön is kér kedves William?

-Köszönöm, kérek.

Marina elvitte a tányérokat, feltette a

kávét főni.

-És hogy ismerte meg Ninát?- kérdezte Barbara.

-Hát., mikor is, nem tudom pontosan.

Marja nem mesélte?

-De valamit mondott, csak már nem emlékszem rá.

-Ja igen! Megláttam, hogy egy nő a főtéren kínlódik egy lyukas, lapos biciklivel. Nagyon bevásárolt, sok csomagja volt, és megsajnáltam.

Barbara elmosolyodott. Eddig rendben van. -És?- nézett várakozóan a férfire. -Megsajnáltam, és felajánlottam, segítek neki. Törte a németet. Ahogy beszélt, olyan mókás volt.

Bizalmatlanul méregetett, utána elfogadta a segítségemet. Így ismertem meg.

Marina szervírozta a kávékat. Will megfogta a lány kezét.

-És azóta megkedveltem.

Barbara elmosolyodott.

-Nem csodálom, én is szeretem. Jöjjön gyakrabban kedves William, szívesen látom. -Köszönöm, élni fogok az ajánlatával- mosolygott rá a férfi. Majd felállt.

-Köszönök mindent, nekem mennem kell. -Kedves Will- mosolygott rá édesen Marina, segítenél nekem? Olyan lovagias vagy.

A néni nem sejtett semmit, kíváncsian várta, mit akar a lány.

-Persze Marja, mit segítsek?

-Adok egy köpenyt és gazolni kellene. -Gazolni?- nézett rá a férfi. Mit akarsz gazolni?

Marina magában nevetett. Lehet, a férfi még életében nem fogott kapát a kezében. Hiszen olyan puha és sima bőre volt. Erre a gondolatra Marina nagyot nyelt. Felvillant előtte az érzés, ahogy a férfi keze simogatja.

-A virágoskertet, de választhatod a fűnyírást is, akkor hamarabb kész leszünk. Will erre nem gondolt.

Nem nagyon kellett eddig kapálnia, de nem mondhat nemet, hiszen a néni most ajánlotta fel, hogy jöhet bármikor.

Megállj csak Marja- gondolta magában, ezt még visszakapod. Jól behúztál a csőbe.

-Jól van Marja, lenyírom a füvet.

-Tudtam, hogy mindig számíthatok Rád! Néha elkelne a férfikéz a háznál.

A néni az ajtóból nézte őket, és mosolygott. Marina a virágoskertet gazolta,a férfi pedig a füvet nyírta. Bő egy óra múlva végeztek. Marina megtisztította az ablakokat, most már tökéletes volt az udvar látképe. Will visszarakta a fűnyírót a színbe. Marina utánament, és hozzásimult, majd ajkát a férfiéra tapasztotta.

- Te kis dög!- súgta a férfi, jól behúztál a csőbe. Bevallom, nálam alkalmazott végzi az ilyen munkát.

-Mindjárt gondoltam - felelte Marina, de kibírtad, és jólesett!

-Tudod mi esik jól? Ez!- és megmarkolta a lány fenekét.

-Gyerünk, mert a néni gyanút fog.

Will levetette a köpenyt, kezet mosott, majd elköszönt. Marina kikísérte a kapuig. -Marja, ne feledd, már csak egy heted van! Lá, lá, lá.

A lány játékosan kiöltötte a nyelvét. -Zsarnok!

-A szabály, az szabály! Az ígéretet meg be szokták tartani! A férfi átölelte a lányt Örültem, hogy veled lehettem. Majd hívlak

Marina visszament a házba.

-Hát.. Nina, le a kalappal!

Ahogy Te tudat alatt irányítod ezt a férfit. Szeret téged, látszik.

-Ez komoly Barbara?

-Igen Nina, odavan érted!

Marina elmosolyodott.

-Talán én is szeretem.

A néni örült. Nina jóravaló teremtés. A férfi meg csupa mosoly, udvariasság, összeillenek. Marina elmosogatott, letusolt, majd visszavonult a szobájába. Elfáradt a kertrendezésben. Teltek a napok. Azt vette észre, hogy megint csütörtök van.

-Nina, veled együtt csakúgy repül az idő.

Már lassan két hete, hogy itt vagy.

Bizony- bólintott rá a lány. Jól elvagyunk mi ketten, bocsánat hárman- és megölelte a nénit.

-Hárman? Ezt, hogy érted? Babát vársz, lányom?

Nem dehogy! Ön, Will és én.

Igen, igen. Pedig már kezdtem örülni, hogy új élet költözik a házba. Marina elmosolyodott.

Még egy részlet, mert tetszik:-)

-Nina, jól érezted magad?- kérdezte a néni. ---Igen. Aranyosak a többiek az otthonban, de jobban lefáradtam szellemileg mintha egész nap dolgoztam volna! Megyek fürdők, és lefekszem. Jó éjt, Barbara!

A szobájában felhívta Willt. Beszámolt neki az eseményekről, megnyugtatta, hogy qondolt rá, és hiányzik neki.

Igen ám! De szombaton nincs nyitva a kultúrház. Majd netezik Will-nél? Nem! Most kihagyja. Esetleg a gyermekeinek ír néhány mondatot. Péntek este megfőzött szombatra, hogy a néninek legyen mit enni, _majd reggeli után elhagyta a házat. l0h-kor találkozott Will- lel. Övéké volt az egész nap szinte. -Mit szeretnél csinálni?- kérdezte a férfi. -Nekem mindegy. A lényeg, hogy veled lehetek.

Will átölelte a lányt, és megcsókolta. -Hazaviszlek, hozzám. Szeretkezünk, utána lemegyünk a tóhoz, horgászunk. Jó lesz így, Marja?

-Persze Will, menjünk.

Will házához mentek. Irány a hálószoba! A férfi a hatalmas francia ágyon leteperte a lányt. Sötét haja szétterült a halvány lila ágytakarón. Olyan szép volt a nő, és ő kívánta nagyon, de nem akart sietni, kivételesen volt idejük bőven. A lányra nehezedett, testével betakarta. Lágyan csókolni kezdte. Először a lány lehunyt szemeire adott egy- egy puszit, majd játékosan bekapta a lány orrát. Marina lélegzete kezdett felgyorsulni. Ajkaival beharapta a lány alsó majd felső ajkát. Ezután átrakta nyelvét a lány szájába, és körbesimogatta Marina nyelvét. Kezével a blúzt kezdte kigombolni, majd a melltartókapocs következett. Kibuggyantak a lány mellei. Forró ajka bekapta a lány mellbimbóját, és szájával becézgette azokat. Keze lejjebb haladt a lány nadrágjának gombjához. Keze benyúlt a nadrágba, és lágyan megérintette a lány legintimebb pontját. Marina felnyögött. A férfi hátát simogatta, majd lehúzta a férfi csípőjéről a nadrágot. Kezével tovább simogatta, amíg megérintette a férfiasságát. Kívánta, nagyon kívánta a férfit. Olyan jó volt vele. A férfi végre beléhatolt. Teljesen kitöltötte, csillapította forró lüktetését. Hosszan szeretkeztek, majd egyszerre jutottak el a csúcsra. -Szeretlek Marja- suttogta a férfi.

-Én is Will.

Will legördült róla. Kimondta?

Végre kimondta Marina, hogy szeret. Most már nem engedem el! Az enyém lesz mindenáron- határozta el magában.

Finoman megcsókolta a lány ajkát, haját kisimította az arcából.

Ezt szeretném állandóan érezni!

Lezuhanyoztak, majd felöltöztek, Will összeszedte a horgászcuccát. Marina szétnézett a konyhában és a hűtőben. Nem nagyon volt semmi. Valami nasit vagy szendvicset vinni kellene. Főzött egy kávét, remélte, Will nem fog haragudni érte. Will kész lett a pakolással, megitták a kávét, majd elindultak. A boltban vettek ennivalót, nasikat, üdítőt. A tónál választottak helyet, letelepedtek és kipakoltak. Marina leterítette a plédet, Will felszerelte a horgászbotját.

-Marja, szereted a halat?

-A süllőt igen, annak finom lemezes húsa van. -Akkor fogok neked süllőt!

-Te vagy az én süllőm! Marina a férfi háta mögé lépett és hátulról átölelte. Így maradt egy kicsit, majd elfoglalta helyét a pléden. Pihent. Most nem gondolkozott. Lehunyta a szemét, és elaludt.

-Megvan! Megvan!

Marina erre a kiabálásra ébredt fel. Megdörzsölte a szemét, és nézte hol van. -Marja, nézd- Will egy szép nagy pontyot mutatott neki. Ez van vagy három kilós! -Szép! Ügyes vagy! De be kell vallanom, nem tudom felpucolni a halat. Megsütöm, vagy megfőzöm, ahogy szereted, de nem tudom megtisztítani.

-Semmi baj. Will beletette a haltartójába, majd leült a lány mellé. Lopott egy csókot a lánytól, majd átölelte.

-Szerintem együnk -szólalt meg a lány. Szépen megterített a pléden, majd ettek.

-De jó itt veled! -szólalt meg Will, és csókot adott a lánynak. Ledőltek a plédre és csak pihentek egymás mellett.