Kislányként

Kislányként


Álmomban a múltban

jártam, újra gyermek

voltam, apró pöttyes

szoknyában a virágos

réten önfeledten rohangáltam.


Befonott copfom libegett

a szélben, boldog voltam

Azt hittem, mindig ilyen

lesz az élet.


A nap rám mosolygott,

Biztatott az égen

Lustán elterülő bárny-

felhők puhasága

hívogatott.


Két kezem az ég felé

tártam, ajkamon ragadt

mosollyal, csak szálltam

Csak szálltam.

Az álomból valóság lett,

Felnőtt lettem

Elvesztettem a fényt,

eltűnt a nap mosolya

Lusta bárányfelhők

hófehér ruhája.


Önfeledt valóság

Levetette álca ruháját

Hideg, rideg s fázós

lett a látvány.


Mosolyom elapadt

Lábam már nem szaladt

Komoran mérlegelve

Gondokkal terhelve

járom, felnőttként

az utamat.