Hm..kezdem megszokni. Vakító fehér fény, hideg. Kinéztem az ablakon. Olvad. Előbújt a nap. De hiába! Hideg van, sár, latyak. Mindegy...majd csak elmúlik..Ebéd maradt tegnapról, így ma főzéssel a nem töröm magam. Írogattam egy kicsit...és elgondolkoztam. Tegnap milyen szép, meghitt családi hangulatban volt részem. A lányom két hónap után hazajött a híres fővárosból..és örültünk egymásnak. Elgondolkodva néztem, milyen szép nő lett belőle. És mennyire szerelmes..olyan szépek voltak együtt(a barátjával). Megnőtt, felnőtt..el kellett engednem. Nem volt könnyű. Mindig is öntörvényű emberke volt..szabadon akart élni. Elfogadtam, elengedtem. Az ő élete...
Persze a jó után általában rossz szokott jönni. Reggel beadta a kulcsot a mosógépem. Levágta az automatát, így áram sem volt. Ez már a vég..ideje lejárt, újat kell vennem. Hát...mit mondjak, így Húsvét és a wellness előtt nem esett jól. De kézzel nehéz dolog lenne mindennap mosni. Pláne, hogy újra tél lett és nehezen száradnak a ruhák. Még mindig azt mondom, ettől nagyobb baj ne érjen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése