Hát..igen, megígértem, kb.két hete valakinek, hogy blogolok a szerelemről, szeretetről, a barátságról. Arról, hogy ez a három fogalom hogyan illeszkedik be az emberi tudatba és az érzelmekbe. Minek nevezem én, ha szinte egyiket sem érzem, és mégis létezik az illető számomra?
Elfelejtettem az ígéretemet. Elfoglalt a tavasz-várás, beteg is voltam két hétig, és ez idő alatt publikáltam hat könyvet.
Kiment a fejemből...de most bepótolom. Nézzük sorban: Szerelem...nem hittem benne, nem kerestem..többféle lehet: plátói, szenvedélyes, fizikai, lélekszerelem és mindkettő egyszerre. De ebbe most nem mennék bele. Szeretet: a legfontosabb , a leghatalmasabb érzelem számomra, amely magába foglalja a fájdalmat, elengedést, örömöket, boldogságot. Majdnem mindenkit szeretek. Különbözőképpen. Szeretem a férjemet, mint egyetlen társamat, barátomat, szeretőmet. Aztán a gyermekeimet..imádattal, féltőn, óvón, csodálva figyelve fejlődésüket. Szeretem a rokonaimat, a barátaimat, az állatokat amelyek körülvesznek, a környezetemet, a virágjaimat, a nyüzsgést, az életet. Barátság..hm...ez a legbonyolultabb...igaz barát nem tudom, hogy létezik e. Olyan aki a bajban mellettünk áll, és nem csak kihasználni akar...
És a legvégén mi van azokkal az emberekkel, akiket nem ismerek, de virtuálisan betekintést engednek lényükbe, gondolatvilágukba? Aki gyengéden, kedvesen közelít elfogadtam..kötődöm hozzájuk, és jó, hogy vannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése