Néztem a Hír Tv-n a közvetítést, 16h-kor..és szememből kicsordultak a fájó, égető könnyek. Miért? Miért lettek ők leválasztva ártatlan emberek? Mert néhány ember úgy döntött, ezt látta jónak? Hogyan mernek emberek dönteni más emberek sorsáról, életéről? Együtt érzek velük és fáj a szívem. Próbálok másra gondolni, de szemeim előtt ott van a kép. Emberek, sok- sok ember zászlókkal felvonulva. Tüntetnek a saját igazukért...Gondolatban én is velük vagyok. Az Ő Igaz-uk az enyém is, hiszen mi emberek Egy-ek vagyunk, Egy-helyről származunk, még ha olykor más gondolatok vezérelnek minket.
Befejeztem a regényemet. Végre! Ezt a regényt már régóta írom, persze közben másikat is írtam, meg verseket is. Nem akartam elkapkodni, mert ez a szívem csücske. És szerintem ez a legszebb, legmélyebb, legösszetettebb regényem. Köszönöm azoknak az embereknek, akik segítettek, tanácsaikkal, véleményeikkel..nélkülük nem biztos, hogy ilyen szép lett volna. Köszönöm Jean-nak és Sasának, hogy mindvégig mellettem voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése