Hm...itt a tavasz..de mi van velem? Fáradt vagyok..nyomott vagyok, nincs este már erőm a felüléseket csinálni és írni sem. Nehezen jönnek a gondolatok...Talán picit lemerültem..majd feltöltődök. Tegnap érdekes gondolatot vetett fel valaki. Itt a virtuál világban mennyi magányos, szomorú lélek van. Igen. Mindjárt jönne a kérdés...miért? De egy ideje nem keresem a miérteket..Miért itt találunk hasonlóan gondolkodó lelkekre, emberekre? Miért nem a valós életünkben?
A lélek magányos és szomorú...többnyire igen. Gondoljunk bele, kiszakadt onnan (lélekközösség) ahol jó volt neki. Leszületett ide, elvesztette a társait, akiket szeretett. Szerintem itt a földön a lélek örökre magányos marad, annak ellenére, hogy vannak boldog pillanatai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése