Nehezen mosolygok most...mindenkinek vannak nehéz időszakai. Érdekes nekem ezek az ünnepekre tevődtek át..Karácsony- nem úgy sikerült, ahogy szokott:-((..Feldolgoztam, nehezen , két hét után.Most a Húsvét körüli időszak- nehéz volt. Túlfeszítettem magam...de! Ma és tegnap is körülvettek a szeretteim és elterelték a fájó gondolatokat. Jó volt újra a rokonok körében lenni, meghitten, még ha bágyadt mosolyokkal is beszélgetni. Majd elmúlik..Most fáj...de rábízok mindent a belső hangra..ő mindig megmutatja nekem, mit tegyek...Most is így lesz, figyelek rá a csendben.
Újra teljes a család. Sőt! A fogadott fiam(a lányom barátja is itt van). Elnézem őket mekkora gyerekek még. És a lányom milyen szép felnőtt nővé fejlődött. A gyermekek nőnek az idő telik..
Elnézést kérek a barátaimtól, akiktől nem köszöntem el..hoztam őket magammal- kitörölhetetlenül..de az a hely nekem mocsár. Lehúz engem, függőséget okoz. Nem akarok egy virtuál világ lakóitól függeni...
Én nem a mocsárban élek! Szerető emberek köreiben, akik nem ismerik az irigységet, a kígyókat és talán a félelmet sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése