Vedd lejjebb a mércét, vagy örökre boldogtalan leszel- mondta nekem ma délelőtt valaki. Hm...fent lenne a mércém? Mi is az a mérce? Egy viszonyítási egység...amihez mérünk mást, másokat vagy önmagunkat. Nos..önmagammal szemben eléggé maximalista vagyok..de nem mindenben...a munkában, a ruhákban , az ételben,a nevelésben..de nem erről a mércéről van szó. Hanem, ahogyan mérek másokat. Mérnék, viszonyítok? Igen, csakis önmagamhoz,. A férjemhez soha nem mértem senkit. Ő tabu...A mérce lehet egyfajta elvárás is. Régi ismerősöm, Jean azt szajkózza egy éve éljünk elvárások nélkül. De rájött ő is, hogy itt a földön- ez lehetetlen. Mert ha én vagyok egy bizonyos szinten, akkor azokkal a személyekkel érzem jól magam, akikkel tudok azonos témákról komolyan kommunikálni, önfeledten nevetni..stb. Ehhez bizony az kell, hogy a másik fél is tájékozott legyen, szeressen olvasni, kommunikatív legyen. Másképpen nem megy..és a kapcsolatunk csak a sablon- társalgásra szűkül: Hogy vagy? A gyerekek? meleg van. Bírod? Dolgozol? Örülsz a rezsi csökkentésnek? Van hiteled? Szépek a virágjaid..tojnak a tyúkok?:DD..Nos..én ettől több vagyok, jóval összetettebb. És ezek bizony elvárások, melyek szükségesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése