Ha már ítélkezek valaki felett, akkor magamat fölé helyezem, többnek, jobbnak érzem magam. Ez pedig nem a helyes út. Ezért hirdeti Isten: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!"Hm...ez így igaz, ha nem ítélkezünk, nincs kiváltó ok az okozatra. Meg amúgy is olyan könnyű a másik szemében meglátni a szálkát. Mikor van éppen elég söpörni való mindenki háza tájékán. Makulátlanul tiszta ember nincs. Sem fizikális , sem pedig mentális értelemben. Mert senki nem tökéletes. Tele vagyunk hibákkal, csak sokan nem látják a saját hibáikat. Ez nem baj, ezért különbözik két ember egymástól, mindenben: felfogásban, alkatilag, jellemben. Talán ezért tudunk különbséget tenni jó ember, vagy jobb ember. Osho szerint a rossz nem létezik, csak a kevésbé jó, így a sötétség sem , csak a fényhiány. Ez is azt szemlélteti, hogy minden megközelítés, viszonyítás kérdése. Mihez képest: Jól élek..mihez, kihez képest? Okos vagyok, mihez, kihez képest, szép vagyok, mihez képest, érzékeny vagyok, mihez képest? Minden és mindenki viszonyítási alapot képez. Akkor élünk békében önmagunkkal, ha csak önmagunkhoz képest vagyunk jók, elégedettek, szépek. Így nyerjük el a lelki békénket és a nyugalmat, vívódások nélkül.
Ne ítéljünk, de véleményünk lehet. Tanulom, csak akkor mondjam ki, ha kérdeznek..Ez még nem mindig sikerül, de próbálkozok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése