Szeretem az állatokat. Főleg a sajátjaimat. A kutya iránti szeretetem vitathatatlan...és tényleg, ahogy a tényekben hallottam, a kutyáknak vannak arckifejezéseik, mimikájuk, amit csak a gazdája ismer..de ez egy másik téma..most a tyúkokról írok...Gyermekként mindig állatok közt voltam: tyúkok, kacsák, libák, pulyka, gyöngyös, sertés, szarvasmarha...de nem figyeltem rájuk. Megszoktam őket, szüleimtől kisebb feladatokat is kaptam az ellátásukban, de annyira nem szerettem őket. A macskákat...gyermeklányként azokat szerettem, imádtam, még ruhát is varrtam nekik..mellényt, nadrágot, kalapot, rózsaszín- kék színösszeállításban , és fel is adtam rájuk.Aztán csodálkoztam, hogy eldőlnek benne..ahogy felnőttem, lettek saját gyermekeim, már nem babusgattam a macskákat. Kutyás lettem, de a kutya is kint..bent nem tűrök meg állatot!
Kb. 3 hónapja harcoltam ki a férjemtől, hogy vegyen nekem tojótyúkokat, kell a friss tojás..sokat sütök, tésztát gyúrok..stb. Nem akarta.Tudta, hogy a takarmányuk többe van, mint a tojás, amit adnak. Ez így is van..de én megszerettem őket. Fiacskám is beszállt néhány tyúkkal, így neki is van havi részesedése...szóval..megszerettem őket..idő kellett, hogy megtanulják, nem a darás tálba, ivóvízbe meg szanaszét tojunk, ahol éppen rájuk jön. Megtanulták..most már szinte egy helyre tojnak..aztán nem esszük meg a tojást, amit megtojunk- na, ezt nehéz volt nekik drasztikus beavatkozás-orrból történő lecsippentés nélkül- megtanulniuk. Nagyon szelídek, mindegyik megáll és lekuporodik , ha szólok hozzájuk..és egymást fellökve jönnek utánam. Mindig kapnak valami nasit. Télen a kivi és a citromhéj volt a kedvencük, a kenyér után, most már a dinnyehéj. A múltkor készítettem nekik sárgadinnye tálat, a héjba beleöntöttem a vizet, és nagyon tetszett nekik..gödröket kaparnak és abban porfürdőznek. Fiammal öntünk nekik vizet a gödrökbe és fürdenek...Marad a gyerek, ha játszik.:DDD. És néznek.azt is megfigyeltem, hogy kissé megbillentik a fejüket és felfelé néznek- mindig egy szemmel....és beszélnek...Tegnap kitaláltam a tyúk- futtatást: pici darabokra tépem a kenyeret, és darabokban bedobálom..szabályosan versenyeznek a falatokért, elszaladnak, bújnak el, ha sikerül megkaparintaniuk egy- egy falatot. Persze el- ellopogatják egymástól és megy a harc...ahogy így figyelem őket, elgondolkoztam azon, hogy milyen jó nekik. Kiváltottam őket a fogságból- ahonnan vettük őket, ott 1,5 méteres ketrecben voltak..semmi más dolguk nem volt csak enni és tojni. Itt nálam meg kész nyaralás van nekik: nasik, koktélok, versenyek, porfürdő. Élnek..és szabadabbak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése