Kislányként

Kislányként

Újra kislány vagyok

Egy virágos réten

önfeledten futok.

Felnőttek jönnek szembe

velem, férfiak

Megállnak, s megfogják

a kezem.

Vezetnek. Nem kérdezek

csak hagyom, hogy utamon

kísérjenek. Hallgatok.

Mélyen magamba zárom

szavaikat, Bár még nem

értem őket, de hagyom,

hogy lényükkel elvarázsoljanak.

Megyünk. Haladunk.

A virágok körül vesznek.

Előttünk, mögöttünk

mellettünk, Átölelnek.

Hirtelen egyedül lettem.

Félek. A színes virágok

sem oldják bennem

a feszültséget.

Hideg lett. Fázom.

Rám tört erősen

Lélekmagányom.

Már nem fogja senki

a kezem. Céltalan vagyok

Hogyan tovább, merre

menjek?