Simogatsz

Simogatsz

Remegő ujjaid félve

 érintik bársonyos bőrömet,

Lassan, nagyon lassan

araszolnak lázban égő

testemen.


Levegőt sem merek 

venni, nehogy megszűnjön

a varázs, Félek, hogy

elszökik a pillanat

S marad a kínzó magány.


Lüktet bennem a vágy

Torkom kiszárad

Óvatosan nyelek,s a 

csendben várom az apró

rezgéseket.


Minden érintésed

egy csodát jelent 

nekem, enyém a pillanat

varázsa, foglyul ejtem

Berekesztem.


Akarom, szeretném,

hogy örökké tartson

Vágytól csillogó szemed

az enyémbe mélyed

Fogva tartod őszinte

tekintetem, s kezed

testemen kutatva keres.



Sötét van, éjszaka

Csak halk sóhajok 

törik meg a csendet

Rám borulsz egész 

testeddel, forró 

ajkad az enyémre téved.


Nem beszélünk

Már nem kellenek

szavak, Test és lélek

együtt létezik most,

Elnyeli őket a pillanat.