A találka

A nő izgatottan készült a találkozásra. Nem akarta hangsúlyozni jelentéktelen külsejét, az volt a szlogenje"Fogadj el így". Végre! Ma láthatom, hallhatom a hangját az életben is! Nem csak telefonon és kamerán. De jó lesz!- elmosolyodott. Férjét és gyermekét ügyesen lerázta, és irány a megbeszélt hely. A férfi már várta. Mosolygott, de amint meglátta a nőt lehervadt a mosoly az arcáról. Az első reakciója az volt: Ilyen kicsi és ilyen sovány? Na, mindegy, majd csak kibírom ezt a kis időt. Leültek. A nő szíve a torkában dobogott. Sima, vékony szálú szőke haja zsírosan tapadt a fejére. Hideg acélszürke szeme a férfiébe mélyedt. Semmi smink, semmi parfüm. Fő a természetesség! A férfi nem akarta nézni. Ő bizony csalódott. De hát a kamerában szépnek tűnt! Ez lenne ő akit több mint fél éve szeretek? Teljes lelkemmel?
Na hapsikám, most megkaptad!- szólalt meg a belső hangja. Otthon vár a szép, csinos nejed, a gyermekeid anyja, Te meg itt csavarogsz. Megérdemled, kell Neked vadászni!
A férfi sürgette volna az időt, de bizony az lassan vánszorgott. A nő nem tudott megszólalni. Kívánta a férfit, akarta nagyon. A férfi jóképű, sármos, a nők bálványa volt. És az enyém! Az enyém! Mindjárt szeretkezni fogunk! Felkínálkozott- nyíltan. De a férfi ridegen visszautasította. Hidegséget és közönyt érzett a nő után. Na jó, fél év ide vagy oda, egy csókot kaphat. Megcsókolta. Hideg, vékony ajkak, fogkrém illatú lehelet. A nő rosszul csókolt...a férfinek ami feltűnt: Hol van a nő melle? Bizonyára elfelejtette felcsatolni!
A csók után elköszönt, majd sietősen távozott. Soha többet nem találkoztak. Akkor még nem tudta, hogy a nő vérszomjas és bosszúálló. Nem fog neki nyugtot hagyni-a  visszautasításért....